Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Vörös Imre: Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása
Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása eljáró jogalkalmazó számára közvetlenül fakadó felhatalmazáson alapul), hanem feltételes is: az elsőbbség tényleges érvényre juttatására, a kollíziót feloldó megsemmisítésre az Alkotmánybíróság hivatalbóli eljárása vagy az erre jogosult indítványa alapján kerül sor. Ha ezek a szervek (személyek) nem lépnek, a jogalkalmazó képtelen a választási döntés meghozatalára, lehetetlen helyzetbe kerül. 1.6. Összegezve megállapítható, hogy- az EM és alacsonyabb rangú vagy azonos: törvényi szintű másik jogszabály ütközése esetén a kollíziót - választás révén - alapvetően az eljáró jogalkalmazónak kell feloldania;- a jogalkalmazónak mindazonáltal nem állnak rendelkezésére azok az alkotmánybeli rendelkezések, amelyek döntésének a legalitás alapján való meghozatalához szükségesek;- kiutat jelenthet az esetleg meginduló és megsemmisítéssel végződő alkotmány- bírósági eljárás - ha indul... 1.7. Arra természetesen nincsen mód, hogy az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést tartalmazó és azt kihirdető jogszabályt egyszerűen a magyar Országgyűlés által alkotott „belső" jogszabálynak tekintse, és ezzel utólagos normakontroll alá [ABtv 1. § b) pont] vonja, amelyre nézve mind actio populárisnak, mind pedig bírói felterjesztésnek (ABtv 38. §) helye van. Az ABtv nem véletlenül választja külön az Alkotmánybíróság hatáskörét nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály alkotmány- ellenességi vizsgálata tekintetében, és nem véletlenül alkotja meg az utólagos nor- makontrolltól elkülönítetten az eljárási szabályokat [21. § (3) bek., 44-46. §]. Az a kihirdetett jogszabály, amely eredetét tekintve nemzetközi szerződés, éppen ennél a sajátosságánál fogva, azaz megalkotása, létrejövetele körülményeinél fogva más, mint a „belső" jogszabály. Amíg előbbi két vagy több szuverén (államok) megegyezése alapján jött létre, utóbbi a magyar Országgyűlés egyszemélyes, „egyoldalú" jogalkotási aktusa révén. Ez pedig az alkotmánybírósági eljárás szempontjából el nem hanyagolható különbség, amelyet az ABtv következetesen és visszatérően érvényre is juttat. A nemzetközi szerződés ugyanis ezt az említett sajátosságát a magyar Országgyűlés egyoldalú becikkelyező aktusával nem veszíti el - az ABtv hatásköri és eljárási szabályai éppen erre voltak és vannak tekintettel. A problémának utólagos normakontrollra való leegyszerűsítését éppen maga az ABtv zárja ki.17 1.8. Végkövetkeztetésként levonható tehát, hogy a jogalkalmazó az EM-et kollízió esetén csak akkor alkalmazhatja, ha ennek htjából esetleges alkotmánybírósági eljárás a vele ellentétes másik „belső" jogszabályt megsemmisítés révén korábban már „eltakarította". Az EM elsőbbségének érvényre juttatására tehát - alkotmánybeli közvetlen „anyagi jogi" rendelkezés híján - csak szűk eljárási lehetőség van. Ennek elmaradása esetén marad a feloldhatatlan patthelyzet. 1997. tavasz 69
