Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában
Somogyi Ferenc Az új és a megújult politikai elit túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy az euroatlanti közösségbe való teljes integrálódás (az említettek alapján bizonyos értelemben reintegrálódás) az az irány, amely a legjobban megfelel értékválasztásunknak, és a rendszerváltás tartalmának pragmatikus érdekeinknek. Természetesen az európai, transzatlanti intézményekhez való csatlakozás sem kínál automatikus és azonnali megoldást valamennyi problémánkra, de ez a rövid és hosszú távú feladatok teljesítésének, az új kihívásoknak való megfelelésnek a leginkább sikerrel kecsegtető, valójában egyetlen lehetséges útja amely összhangban van a kialakuló új európai kapcsolatrendszerben leginkább elfogadott magatartásformával is. Ez az a természetes közeg és keret, amelyben egy, már hosszabb ideje eredményesen működő, dinamikus és - a problémák ellenére - folyamatosan megújulni képes közösség egyenjogú tagjaként lehetünk aktív részesei a fejlődés fő áramlatának, s ezzel biztosíthatjuk társadalmi és gazdasági fejlődésünk feltételeit, az ország stabilitásának és biztonságának garanciáit. Az euroatlanti integrálódás alapvető irányként való megjelenése tehát egy a reálszféra átalakulását és a gondolkodás fejlődését egyaránt magában foglaló folyamat eredménye volt. A meghatározó magyarországi politikai erők egyetértése és a parlamenti pártok ezen alapuló konszenzusa szilárd hátteret biztosított a mindenkori kormánynak ahhoz, hogy a korábbi időszak jórészt pragmatikus megfontolások által motivált előremutató kül- és belpolitikai lépéseit a rendszerváltás után bekövetkezett minőségi változással egyre koherensebbé váló és következetesebben érvényesülő, meghatározó törekvésként megjelenő hivatalos integrációs politika váltsa fel. A szabad értékválasztásunkon alapuló integrációs politikát döntően pozitív törekvések motiválják. Nem elsősorban a teljesen soha ki nem zárható, lehetséges jövőbeni veszélyekkel vagy súlyos problémákkal, konfliktusokkal szemben keresünk menedéket az euroatlanti keretekben, hanem az értékek azonossága, az alapvető érdekek egybeesése, valódi koherens közösséghez tartozás igénye, továbbá az érintett integrációs intézményeknek az országunk, a térségünk és általában a nemzetközi közösség érdekeit egyaránt szolgáló tevékenységéhez való hozzájárulás szándéka vezet bennünket. Ezt a gyakorlati megfontolásokkal párhuzamosan megnyilvánuló - a szervezetek régi, integráltságukat már adottságként kezelő tagjai számára esetenként talán túlhangsúlyozottnak minősülő - erős érzelmi azonosulásunkat történelmi tapasztalataink és jelenlegi helyzetünk egyaránt magyarázza. Ugyanakkor sok hasonlóságot mutat az integrációs folyamatot eredetileg kezdeményező nyugati politikusok filozófiájával és a jövő Európájára vonatkozó víziójával. E politika alapkoncepciója szerint integrálódásunk egységes, átfogó és komplex folyamat. Átfogó abban az értelemben, hogy szükségszerűen érinti a társadalmi, gazdasági és katonai szféra minden, egymással a valóságban is szorosan összefüggő, 6 Külpolitika
