Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában
Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában oszthatatlan egységet alkotó elemét. Következésképpen magában foglalja az euroatlanti értékekre és érdekközösségre épülő, az azokhoz kapcsolódó elvek és normák bázisán működő valamennyi intézményt. Kiterjed tehát az Európa Tanácsra és az OECD-re éppúgy, mint arra a három integrációs szervezetre, az Európai Unióra, a NATO-ra és a Nyugat-európai Unióra, amelynak még nem vagyunk a tagjai. Ez a megközelítés euroatlanti integrálódásunk szempontjából egyformán lényegesnek tekinti a részvételt az integrációs szervezetek közül a legszélesebb, a meghatározó jelentőségű gazdasági szférát is magában foglaló kompetenciával bíró EU- ban és a hiteles katonai erővel egyedül rendelkező katonai, biztonsági és politikai szövetségben, a NATO-ban, amely atlanti dimenziót ad az integrációs rendszernek, megteremtve ezzel az Európa biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen közvetlen amerikai jelentét kereteit és feltételeit. A két autonóm intézmény tevékenységének egymást kiegészítő jellegét igazolja egyfelől, hogy a várhatóan egyre inkább kikristályosodó és markánsabbá váló közös kül- és biztonságpolitikája, de még inkább a gazdasági integrációban részt vevők egymás fejlődésében, stabilitásában és biztonságában való kölcsönös érdekeltségének megteremtése révén az Európai Unió egyfajta közvetett, de nagyon hatékony biztonsági garanciát is jelent tagjai számára. Másfelől viszont az adott ország biztonságát garantáló NATO-tagság egyértelműen pozitív jelzés a potenciális gazdasági partnerek és befektetők felé is. Ugyancsak az összefüggést jelzi az a tény, hogy a két integrációs szervezet által a bővítéshez meghatározott alapvető felvételi kritériumok, elvárások nagy része (demokratikus politikai rendszer, jogállamiság, működő piacgazdaság, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, jószomszédi kapcsolatok stb.) azonos vagy nagyon hasonló. A kölcsönhatásra utal az a különböző formában többször megnyilvánuló igény, miszerint a két szervezet tagjai körének közelítésével, mindenekelőtt a nem NATO-tag EU-országoknak az észak-atlanti szövetségbe való belépésével fokozatosan meg kell szüntetni az európai integrációban részt vevő országok biztonsági státusa között jelenleg meglévő különbségeket. És bár a két intézmény közötti kapcsolatnak közvetlenül aktuális politikai célok szolgálatába állítását (pl. a NATO-bővítés első köréből kimaradó országok EU-tagsággal való kompenzálását) nagyon sokan egyértelműen elutasítják, a két integrációs szervezet ilyen értelmű közelítésének várhatóan megerősödő igényére feltétlenül figyelni kell. Ez a kapcsolat nyilvánul meg a Nyugat-európai Unió létében is, amely egyfelől az Európai Unió védelmi dimenziójaként, másrészt a NATO európai pilléreként fogható fel. Magyar szempontból mindennek azért van jelentősége, mert ezen az alapon is elfogadhatatlan a NATO-tagságunk indokoltságát, célszerűségét megkérdőjelező álláspont. Annak érvényre jutása ugyanis aláásná euroatlanti integrációnk teljességét, és részlegessé tenné az integrálódásunkból eredő pozitív hatásokat, miközben károsan hatna biztonsági érdekeinkre is, mert az észak-atlanti szövetségből való 1997. tavasz 7
