Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Vörös Imre: Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása
Vörös Imre akár a feljogosítottak indítványára (21. § (3) bek), akik között mindazonáltal nem szerepel az eljáró bíró: bírói felterjesztésre tehát nincs mód. Az eljárás szabályait tartalmazó 45-46. §-ok világosan a dualista koncepció alapján állnak: a belső jogszabályt a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal kell egybevetnie az Alkotmánybíróságnak, és nem közvetlenül (a becikkelyezés megtörténtére tekintet nélkül) magával a nemzetközi szerződéssel. Ugyanakkor eljárási jogilag azt is egyértelművé teszik e rendelkezések, hogy a nemzetközi szerződésbe ütköző hierarchikusan azonos, vagy alacsonyabb szintű belső jogszabályt - az EM esetében: a másik törvényt, vagy törvényi rendelkezést - az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Ez pedig nem más, mint a nemzetközi szerződés elsődlegességének eljárási jogi elismerése - feltéve, hogy azt transzformáció révén a magyar jogrendbe iktatták. (Az EM-től függetlenül meg kell azonban jegyezni: általában nem kizárt annak lehetősége, hogy ha a kihirdető jogszabály alacsonyabb szintű, mint az a belső jogszabály, amellyel ellentétes - pl. rendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés ütközik törvénnyel -, akkor megsemmisítésre az ABtv 46. § alapján nem kerülhet sor; az Alkotmánybíróság ilyenkor csupán arra hívhatja fel a jogalkotót, hogy az ellentétet oldja fel.) 1.4. A nemzetközi szerződésnek az alkotmányossági vizsgálat során eljárási jogilag, a megsemmisítési szankció oldaláról érvényesítendő elsőbbsége azonban a gyakorlatban azért nem jelent tökéletes megoldást, mert az indítványozói jogosultság ezúttal nem az utólagos normákon trolinál (ABtv 1. § b) pont) ismert actio populáris (ABtv 21. § (2) bek., hanem az említett szőkébb körre terjed csak ki (Országgyűlés, annak állandó bizottsága, bármely képviselő, köztársasági elnök, kormány, Állami Számvevőszék elnöke, Legfelsőbb Bíróság elnöke, legfőbb ügyész), amelyben az eljáró bíró nem szerepel. Eta tehát a felsoroltak nem indítanak alkotmánybírósági eljárást, a bíróság és más hatóság a két ellentmondó törvény: az EM és az azt - nem az EM kifejezett rendelkezéseinek megfelelően - végrehajtó vagy abba más okból beleütköző másik „belső" törvény közötti választás gondjával magára marad. Mivel választási döntését az ABtv idézett és csak az Alkotmánybíróságot kötelező eljárási rendelkezéseire nem alapozhatja, az Alkotmány 7. § (1) bek.-e nem igazítja el, a jogalkalmazó: a bíróság, más hatóság megoldhatatlan helyzetbe kerül. A - jóllehet a magyar törvénybe foglalt, kihirdetett - nemzetközi szerződés alkotmánybírósági eljárási „elsőbbsége" számára semmitmondó, a közvetlen alkalmazásra (self executing) pedig felhatalmazást végképp nem ad (hiszen az Alkotmány erről sem szól). 1.5. Az EM más törvényekkel szembeni elsőbbsége tehát érvényre juttatható, azonban csak közvetetten, az alkotmánybírósági eljárás közvetítésével: az Alkotmánybíróság a vele ellentétes másik törvényt részben vagy egészben megsemmisítheti. Az érvényre juttatás ugyanakkor nem csak közvetett (nem az Alkotmányból az 68 Külpolitika
