Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG - Csaba Gábor: Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben. Egy XX.század végi stratégia körvonalai
Csaba Gábor Az 1980-as évek óta tartó időszakot egyre növekvő mértékben jellemzi a re- gionalizmus irányában ható trend, amelynek legszembetűnőbb megnyilvánulásai az Európai Unió létrehozása és a NAFTA 1994-es megalakítása. Miközben ez a fajta regionalizmus nyilvánvalóan fontos szerepet játszott egyes térségek gazdasági teljesítményének élénkítésében, fennállt annak a veszélye, hogy ezek a folyamatok zárt regionális tömbök kialakulásához fognak vezetni. Az APEC ázsiai és észak-amerikai tagjai egyaránt tartanak attól, hogy a világkereskedelmi rendszer további hitelvesztése alá fogja ásni exportalapú fejlődésüket. A befelé forduló európai regionalizmus szintén aggodalomra ad okot a Csendes-óceán mindkét oldalán. Ezen időszak másik fontos fejleménye az ázsiai térség példa nélkül álló gazdasági fejlődése,8 amelyben döntő szerepe volt a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek és a fejlesztési segélyeknek a gazdasági alapok megteremtésében. A fejlett ipari országok vállalatai termelésüket és tőkéjüket egyre fokozódó mértékben helyezték át a régió országaiba, ami a kölcsönös gazdasági függőség és az integráció erősödésével járt. Ezeket a folyamatokat felismerve az APEC alapító tagjai célul tűzték ki egy olyan szervezet megteremtését, amely egy regionális közösségen belül egyesítené Japánt, a többi ázsiai gazdaságot és a térség nyugati felének meghatározó országait, de ugíanakkor arra is törekedtek, hogy elkerüljék a zárt regionalizmus kialakulásának veszélyét. Ehelyett inkább az ázsiai-csendes-óceáni gazdaságok kölcsönös egymásra utaltságára kívántak építkezni, azt a célt is szem előtt tartva, hogy hozzájáruljanak a nyitott multilaterális kereskedelmi rendszer további bővüléséhez, fejlődéséhez és hatékonyságának javításához.9 Ezen célok és felismerések által vezettetve, illetve a kormányközi intézményi vákuum betöltésének célját10 is követve tett 1989 januárjában Sir Robert Hawke, Ausztrália akkori miniszterelnöke javaslatot egy ázsiai- csendes-óceáni gazdasági együttműködési fórum megalakítására, amit még ugyanazon év novemberében követett az első miniszteri értekezlet Canberrában. Tevékenységét a GATT-, illetve WTO-konform kereskedelem- és befektetésliberalizálás, a kereskedelem és a beruházások feltételeinek javítása, valamint a gazdasági-műszaki együttműködés három pillére köré összpontosítva az APEC deklarált célja az ázsiai-csendes-óceáni térség fenntartható gazdasági növekedésének és ezáltal gazdasági jólétének biztosítása.11 Mivel a nyitott regionalizmusra épül, az APEC kereskedelem- és befektetésliberalizáló, illetve -támogató tevékenységével arra törekszik, hogy kiegészítse a WTO keretében zajló ilyen irányú fejlődést, és alkalmanként túl is lépjen rajta. Erre mindenekelőtt a kereskedelmi világszervezetnél lényegesen kisebb tagsága teszi képessé. Nem célja viszont egy gazdasági integráción vagy vámunión alapuló közösség létrehozása, hanem sokkal inkább „egy általánosabb értelemben vett közösség, amely leginkább a kínai nyelv58 Külpolitika
