Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról
Rostovámji Zsolt zetközi rendszer kaotikus, anarchikus jellegét erősítik, amelyek „a jog és a rend világméretű összeomlását" eredményezhetik, amelyek magát a Civilizációt (egyes számban) veszélyeztetik, hiszen „a jog és a rend a civilizáció első számú előfeltételei", ezek hiánya pedig a „barbárság" állapotát eredményezi. A világbékét Huntington szerint a leginkább a civilizációk közötti harc fenyegeti, illetve ennek globális formája: a Civilizáció (egyes számban) és a barbárság küzdelme. Mindennek fő ellenszere s a világbéke biztosítéka pedig „a civilizációkon alapuló nemzetközi rend" létrejötte. (Itt már természetesen többes számban használja a civilizáció kifejezést.) Ebben a rendben biztosítható ugyanis az igazi béke egy multikulturális világban, mégpedig a „közös pontok elve" alapján: a különböző civilizációkhoz tartozó embereknek olyan értékeket, intézményeket és gyakorlatokat kell keresniük, amelyeket más civilizációkhoz tartozó emberek is a magukénak tartanak, vagy legalábbis elfogadnak. És végül különösen pesszimista a Huntington-könyv végkövetkeztetése a nyugati civilizáció univerzalizmusának apologétái, továbbá a globalizmus, a globális civilizáció, a „világfalu", a „világtársadalom" stb. túlértékelői számára. A Foreign Polio/1997. tavaszi számában megjelent éles kritika szerint Huntington a versengő és szemben álló civilizációk képének felfestésével ellenségképet kreál, „mumussal" riogatja a Nyugatot azért, hogy az tegyen rendet a saját háza táján. A szerző, ugyancsak a politikatudomány professzora szerint a külpolitika civilizációs alapokra helyezése a legbiztosabb módja annak, hogy a különböző civilizációk valóban összefogjanak a Nyugat ellen. Huntington könyve - véli a szerző - „veszélyes, önbeteljesítő prófécia: minél inkább hiszünk benne... annál valószínűbb, hogy megvalósul". A Foreign Affairs 1997. március/áprilisi számában „Culture Clash-ification, A Verse to Huntington's Curse" címmel négyoldalas, rímekbe szedett vers jelent meg, amelyből ízelítőül álljon itt az első négy és az utolsó két sor: We owe to Sámuel Huntington a potent provocation, A trenchant tract to counteract a clear exaggeration: The notion that the West has won, its culture now supreme, His book rejects - and then corrects - as wishful in extreme... Huntington as scientist may well deduce his stances, But Huntington as moralist might just reduce our chances. Magunk nem igazán hiszünk a struccpolitikában, abban, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik, illetve hogy valami pusztán akkor létezik, ha sokat beszélünk róla. A civilizációs-kulturális értékek, érték- és normarendek akkor is különbözőek, ha erről nem veszünk tudomást. A nyugati hegemónia, nyugati dominancia irritáló a világ jelentős része számára. A globalizáció általi fenyegetettség felerősíti a lokalizációs, kulturális fragmentációs folyamatokat. A kulturális különbségek természetesen önmagukban nem okoznak hábo54 KiÜpolitib