Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Kádár Béla: A keleti kibővülés és a magyar stratégia
Kádár Béla A történelmi jelenben kirajzolódó információs társadalom azonban önmagában is tértágulást követel, világméretű térátrendeződéssel jár. A századelő Európa-központú világgazdaságát felváltó atlanti központú nemzetközi kapcsolatrendszer mindinkább teret veszít a gyors ütemben felzárkózó kelet-ázsiai-csendes-óceáni térséggel szemben. Ellenerők hiányában kialakulhat egy olyan hierarchizált világgazdasági szerep- osztás, amelyben a fejlesztés az Egyesült Államokra, a termelés Ázsiára, a fogyasztás és az ezzel járó egyoldalú függőség, pozícióvesztés pedig a „vén Európára" jutna. Az 1938 és 1995 közötti csaknem fél évszázados időszakban az elmélyülő regionális együttműködés ellenére az Európai Unió jelenlegi tagországainak világgazdasági súlya 44%-ról 40%-ra, az Európai Unióval társulási megállapodást kötött 10 volt szocialista s jelenlegi átalakuló országé pedig 4%-ról 1,5%-ra csökkent.1 A XXI. század követelményeinek megfelelő európai nagystratégia célja tehát nem lehet más, mint az információs társadalom kibontakoztatásához szükséges európai nagytérség kialakítása, a térség erőforrásainak összehangolt bevetését megalapozó, nagy befogadóképességű Európai Unió kialakítása. A tértágítás egyrészt vertikális, az egységes kereskedelmi, belső piaci térség után egységes pénzügyi térséget, közös valutát s ezzel összefüggő gazdaság-politikai döntési mechanizmusokat sürget. Az Eu- rópa-ház vertikális építése vagy más szóval az európai integrálódás mélységi fejlesztése választ kíván adni arra a dilemmára is, hogy miként működtethető gazdasági és pénzügyi unió eltérő fejlettségi szinten álló s ebből adódóan nagy manőverképességgel, önálló nemzeti érdekekkel rendelkező tagországok között, miként alakítható ki a strukturális és monetáris „építőelemek" kölcsönkapcsolata. Az európai tértágulás másik dimenzióját a horizontális bővülés jelenti. Az elmúlt négy évtizedben az európai integráció kezdeti kemény magjából szakaszosan bővült az integrálódás északi és déli irányokban. A történelem most a keleti kibővülést helyezte az Európai Unió napirendjére. Az 1945 utáni jaltai Európát az 1989 utáni máltai Európa követte. A megállapodás lehetőséget adott a kelet-közép-európai rendszer- változtatásokra meghatározott peremfeltételek mellett, Németország de egyszersmind Európa történelmileg összefonódottabb részeinek újraegyesüléséhez. Erre tett ígéretet első ízben az 1993. évi koppenhágai majd az 1995. decemberi madridi európai uniós csúcstalálkozó s ennek értelmében az unió keleti kibővüléséhez vezető tárgyalások megindulhatnak hat hónappal a már egy éve folyó kormányközi konferencia (IGC) lezárása után. Ma még nem ismeretes a keleti kibővülés menetrendje, feltétel- rendszere, földrajzi kiterjedése, nem érdektelen tehát felvázolni a kibővülés körüli fontosabb érdekeltségi elemeket, kérdőjeleket, aggályokat, magatartási összetevőket. Az unió érdekeltsége és ellenérdekeltsége Az unió keleti kibővülése sohasem volt vitatott kulturális szempontból, a történelmi összetartozás és az európai sokszínűség gazdagítási követelményeinek oldaláról. A globális geostratégia oldaláról az sem megkérdőjelezett, hogy a keleti kibővülés 50 Külpolitika
