Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról
Cmüizáaók hámíja? „többes identitások" szerepét, azonban a példakénti felsorolásában a kulturális identitás csupán egy a sok közül (128. o.). Igaz, másutt kulturális identitásokról (etnikai, nemzeti, vallási, civilizációs) is beszél (308. o.), nem szól azonban a különböző identitások egymásra hatásairól és keresztezéseiről. Nem beszél a kultúra változásáról, illetve változékonyságáról sem. Véleménye szerint konfliktushelyzetben a „többes identitások" háttérbe szorulnak, s általában a vallás által meghatározott identitás válik dominánssá (267. o.). Egyébként is, mint több helyütt kifejti, a kultúrában a vallás és a nyelv szerepét tartja meghatározónak, ezek mindegyike pedig meglehetősen statikus tényező. A civilizációkról szólván már aláhúzza dinamizmusukat (44. o.), ezen azonban, mint kiderül, felemelkedésüket és hanyatlásukat érti, akárcsak a civilizációk ciklikus mozgásának teoretikusai. Szinte egyáltalán nem beszél a civilizációk és kultúrák kölcsönhatásairól, az egymástól átvett olyan tényezőkről, amelyek befolyásolják az adott civilizáció vagy kultúra felfogását, világlátását. Ezen megfontolások alapján szemlélete valóban inkább nevezhető statikusnak, mint dinamikusnak. Visszatérvén Bassam Tibi fogalomértelmezésére, korábbi műveiben gyakran szerepel a „civilizációs folyamat" eliasi koncepciója. Itt még érzékelhetően csak a civilizáció „egyes számú" alakjával foglalkozik, míg mostani könyvében - bizonnyal Huntington hatására is - már a civilizáció „többes számú" értelmezése áll az előtérben (jóllehet könyve előszavának 21. jegyzetében azt írja, hogy a geertzi kultúra- és az eliasi civilizációértelmezést vette át). Több helyütt is leírja, hogy a kultúra és a civilizáció között a fő különbséget abban látja, hogy az előbbi lokális, az utóbbi viszont regionális. Kitér azonban a civilizáció „egyes számú" alakjára is, mégpedig a részleteiben tárgyalt globalizáció folyamatával összefüggésben. Tibi szerint ugyanis létezik egy „globális civilizáció" is, mégpedig egy modem, tudományos-technikai civilizáció formájában (103. o.). Ez az alapvetően nyugati meghatározottságú globális civilizáció mindenekelőtt a gazdaságot, a politikumot és a médiát öleli fel, s ellene lázadnak a nem nyugati, premodem civilizációk. Igen nagy nyomatékkai, több helyütt is szerepel a munkájában, hogy ő a mai nemzetközi rendszerben a fő ellentmondást a „strukturális globalizáció és a kulturális fragmentáció egyidejűségében" látja (35., 79., 161. o.), s fel is sorolja, hogy „strukturális globalizáció" alatt a politika, a gazdaság, a kommunikáció és a közlekedés területén végbemenő folyamatokat érti (41. o.). Engedtessék meg itt egy közbevetett megjegyzés, amelyre jó alapot szolgáltat, hogy a recenzensnek Huntington könyvét először német fordításban volt alkalma végigolvasni, s csak azután jutott hozzá az eredeti, angol nyelvű verzióhoz. Jelentős ugyanis a különbség a szakirodalomban a német, illetve az angol-francia civilizáció- és kultúraértelmezések között. A német kultúrkörben ugyanis a kultúra az intellektuális teljesítményeket, míg a civilizáció a társadalmi fejlődés anyagi-technikai elemeit öleli fel. A kötet német fordítója meg is jegyzi, hogy lehetetlennek találta a szerző szándékai szerinti civilization=Zivilisation és culture=Kultur fordítást, ezért például a civilizációt hol kultúrkörnek, hol kultúrának (!), hol magaskultúrának fordította. Valljuk be, ezért a német fordítás véleményünk szerint még egy német számára sem adja vissza pontosan a szerző eredeti gondolatait, pedig a fordító ese1997. tél 41
