Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Kádár Béla: A keleti kibővülés és a magyar stratégia
A keleti kibővülés és a magyar stratégia Kádár Béla A világgazdasági globalizálódás következményeként századunk második felében mind látványosabban s egyre összetettebb formában bontakozik ki a gazdasági fejlődés hordozóerőinek, a világgazdaság értékrendjének, földrajzi és tevékenységi súlypontjainak átrendeződése, az országhatárokon túlnövő kereskedelmi, pénzügyi-technológiai és információáramlások felgyorsulása, a globális és regionális együttműködést követelő problémák szaporodása, az egyes országok sorsának növekvő összefonódása. A mindinkább kirajzolódó globális informatikai társadalom átalakítja, relativizálja a földrajzi-gazdasági-politikai tér jelentőségét. Gyors ütemben csökkenti a fejlődés természetföldrajzi meghatározottságainak, a földrajzi szomszédságnak gazdasági jelentőségét, gyengíti a nemzeti szuverenitást, s a korábbi nemzeti döntési-szabályozási mechanizmusokat szélesedő sávon váltják fel a regionális vagy nemzetközi együttműködés mechanizmusai. A globális folyamatok minden országra és régióra rányomják bélyegüket. Az egyes országok, régiók, szektorok és szervezetek sorsa ugyanakkor mindinkább függ a mindenkori jövő összetevőinek felismerésétől s az elkerülhetetlen alkalmazkodási követelmények megvalósításától. A tér hatalompolitikai jelentőségének csökkenése viszont nem jelentette a tér tágabb értelemben vett kulturális szerepének hasonló mértékű leértékelődését, hiszen a nyelv, a kommunikáció, a gondolkodásmód, magatartás hasonlósága a szomszédság közvetítő hatásának érvényesítéséből adódóan adott térségben bontakozott ki. Európa az összeötvöződő kelta, görög, római, germán stb. örökség sajátos alkotása. A hatalmas eurázsiai kontinens nyugati nyúlványa az Amerika felfedezését követő több mint négy évszázados időszak során meghatározó szerepet játszott a nemzetközi kapcsolatrendszerben és az egyetemes korszerűsödési folyamatban. Két pusztító európai polgárháború illetve világháború után Európa sikeresen birkózott a háború utáni nyugat-európai újjáépítés és a regionális együttműködés megalapozásának problémáival. A hetvenes-nyolcvanas évek Európa-politikája az enyhülés és a nukleáris konfrontációelhárítás formájában kívánt választ adni a kor fő veszélyforrására. A Nyugat-Európán belüli szabad kereskedelem, a vámunió és az egységes belső piac, valamint a gazdasági és pénzügyi unió terve az eredeti szovjet, majd amerikai s legújabban ázsiai kihívásra adott nyugat-európai válasznak tekinthető. 1997. tavasz 49