Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról
Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról Rostoványi Zsolt M inden kor és társadalom újrateremti a maga „másik"-jait - állítja nem minden alap nélkül Edward Said Orientalizmus című híres munkájában. A „másság", a különbség persze koronként mindig váltakozó szerepet töltött be, napjainkra azonban úgyszólván kizárólagossá kezd válni. Az univerzalizmus igényével fellépő modernitás válsága, a kétoldali, a posztmodern és a retradicionalizáció felől érkező modemitáskritika s paradox módon a felgyorsult globalizáció folyamata elemi erővel hozta felszínre a különbözés igényét. A „különbség univerzalizálódása" persze ugyancsak paradoxon, olyan paradoxon azonban, amilyenekkel szép számmal találkozhatunk mai, meglehetősen zavarodott, kaotikus, anarchikus világunkban. Az elméletek új fogalmak, új kategóriák bevezetésével („glokalizáció", „bifurkáció", „neovilágok" „harmadik kultúrák" stb.) próbálnak meg „rendet" teremteni a zűrzavarban, keresik azokat a rendező elveket, paradigmákat, amelyek alkalmasak a hidegháború utáni nemzetközi rendszer leírására, magyarázatára. Egy olyan nemzetközi rendszerben, amelyben a „különbözőség" szerepe meghatározóvá vált, amelyben a pre- és posztmodem kulturális csoportidentitások „reneszánszának" lehetünk tanúi, amelyben kulturális indíttatású folyamatok, jelenségek sorával találkozhatunk az etnicitástól a multikulturalizmusig, kézenfekvő, sőt szükségszerű a civilizáció és a kultúra kategóriáinak előtérbe kerülése, hiszen a kultúra - úgy is mint ami egy valamilyen szempontból összetartozó közösség jellemvonásait, jellegzetességeit, más közösségektől megkülönböztető sajátosságait írja le - valójában nem más, mint a másság megnyilvánulása és kifejezésre juttatója, a civilizáció pedig a kultúra térbeni és időbeli „ki- terjesztése", rokon kultúrák rendszere, a kulturális identitás legszélesebb szintje. A hidegháború megszűntével a kezdeti eufórikus időszakban sokan úgy vélték, a liberális demokrácia világméretű győzelmet aratott (Francis Fukuyama), illetve a piacgazdaság általánossá vált a világ minden részén (Geoffrey Sachs). Egyes optimista értékelések odáig merészkedtek, hogy a Nyugat első számú „ellensége", a Szovjetunió és a vele szövetséges keleti blokk szétesése nyomán a fő konfliktusforrások megszűnéséről beszéltek. Az eufória azonban hamar semmivé vált. Bebizonyosodott, hogy a másság általi fenyegetettség, szélsőséges esetben az ellenségkép felfestése, felnagyítása és politikaformálóvá tétele nem34 Külpolitika
