Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Csaba László: A kibővülés dinamikája
Csaba László Tichy, G. (1996): Integrationstheorie und Osterweiterung. In: Mayer, O. szerk.: Osterweiterung der Europäischen Union. Hamburg, HWWA Tagungsband-Serie (megj. alatt) Van den Broek, H. (1996): előadása a Világgazdasági Fórum közép- és kelet-európai értekezletének plenáris ülésén, Salzburg, július 8. Vértes A.-Viszt E. szerk. (1996): A magyar gazdaság stratégiai lehetőségei 1996-2000-ben, különös tekintettel a mastrichti szerződés konvergenciakritériumainak teljesítésére. Budapest, Gazdaságkutató Rt. július Winters A. (1993): Egy kis segítség barátainktól. Külgazdaság, 37. évf. 7. szám, G9 - 41. o. Watrin, Ch. (1993): Európa Maastricht után, Külgazdaság, 37. évf. 5. szám, 43-52. o. Wlfens, P. (1995): Die Europäische Union und die mittelosteuropäischen Ländern, Köln Berichte des BlOst, 7. szám Jegyzetek A cikk a Hokkaidói Egyetem „Közép- és Kelet-Európa nemzetközi kapcsolatai a posztkommunista időszakban" c. konferenciáján tartott előadás alapján készült (Sapporo, 1996. július 25-27.). 1 A magyar EU-tagság elleni első átfogó támadást megfogalmazó Pokol Béla (1996) épp e reformlépések által látja a magyar érdekek veszélyeztetését. Valójában nincs veszélyesebb egy új tagra, mint a működésképtelen és egyben finanszírozhatatlan szervezet, mely átveszi az ország szuverenitásának egy részét, ámde nem tud élni vele, viszont az új tagot saját hatáskörben sem hagyja eljárni. Ezért a magyar érdek az erős, hatékony és döntésképes EU-hoz kötődik, nem a mai elrendezések konzerválásához, mint az idézett szerző véli. 2 Ehhez képest alárendelt jelentőségű, hogy az egyes időszakok és országok kormányzatai a „neoliberális pártirányvonalat" követték-e elvakultan, mint Lavigne (1995, 248-249. o.) véli, avagy nemzeti, iparvédő, strukturalista vagy más elveket hangoztattak. 3 Mint egy amerikai elemző (Pollack, 1996) megjegyzi, ezek ugyan sem szükséges, sem elégséges feltételei az egységes valutának, mégis irányt szabhatnának a cselekvéshez. Ha ehelyett a kormányok szépészeti eszközökkel „érik el" a tervmutatókat, az gyenge eurót és tőkemenekülést, valamint tartós pangást fog eredményezni, vagyis Maastricht korántsem mellékes. 4 Komái János (1992) e sajátos tényezők miatt kialakult visszaesést nevezte el „transzformációs"- nak, hogy ezzel is kiemelje: a nagy válságtól vagy a konjunkturális recesszióktól eltérő minőségű jelenséggel van dolgunk. 5 Persze ez sem jelent oly távoli időpontot, mint Baldwin (1996) legújabb javaslata, ami 2003-tól javasolt szabadkereskedelmi tárgyalásokat folytatni az EU és a keletiek közt. 6 Több nyugati elemző (pl. Gabrisch, 1996) kimondottan javasolja a tagjelölteknek ezt a kemény tárgyalási taktikát, abból kiindulva, hogy a pozitív stratégiai döntés már úgyis megszületett. A bökkenő csak az lehet, ha a kölcsönösen maximalista tárgyalási alapállás olyannyira elnyújtja a tagfölvételt - mondjuk a 2010 körüli időszakra - hogy az elutasítással egyenértékűvé válik, hiszen ilyen hosszú jegyesség alatt a felvételtől várható dinamikus hatások erősen megkophatnak, a folyamat támogatottságával együtt. 48 Külpolitika
