Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja vekvő belpolitikai nyomásnak van alávetve. Ugyan a nemzetállam „elveszítette" szuverenitásának egy részét a globális és regionális intézmények és piacok javára, azonban az ellenőrzés új területeit is megszerezte annak érdekében, hogy előmozdítsa a „nemzeti versenyképességet". Az állam részéről a globalizációra adott egyik válasz a globális tájékozó- dású állam, a „versengő nemzetnek" az elképzelése, amely éppen arra mutat rá, hogy miképp segítheti elő az állam a globalizáció előnyeinek a maga javára történő kihasználását, nevezetesen a külföldi tőkeberuházások növekedését a belső dereguláció, a lakosság oktatási színvonala emelésének, a fizikai és kulturális környezet minőségének a javítása útján. A globalizáció államra gyakorolt hatásai nem egyenletesek, a nemzeti kormányok ha veszítettek is mozgásterükből, ha megfigyelhető is szuverenitásuk eróziója, de nem mindenütt és nem egyszerre, sőt a transznacionális vállalatoknak mint a nemzetközi rendszer globális szereplőinek az elterjedését az állami szereplők létezése nem csupán előfeltételezi, hanem adott esetben az államok maguk is segíthetik ezt. Bármilyen csábító is lenne azt állítani, hogy a globalizáció feleslegessé tette a nemzetközi rendszer és a társadalmak biztonságát ma is meghatározó tradicionális nemzetállamok létezését, mégsem tehetjük ezt. Ezenfelül a nemzetállamok jelentősen különböznek egymástól. A gazdasági és a politikai opcióknak a globalizáció következtében történő „beszűkülése" egészen mást jelent az Egyesült Államok, Kína és Oroszország vagy Hollandia és Belgium esetében. Van ahol a kormányoknak nagyobb játéktere van, másutt a szuverenitások „összegyűjtésére", „pool"-jára van szükség ahhoz, hogy a globalizáció folyamata kezelhető legyen. Az államoknak továbbra is megmaradt az a törekvése, hogy a globalizációval szemben a saját biztonságuk érdekében kiterjesszék és fenntartsák ellenőrző szerepüket. Az állam védheti a bevándorlás korlátozásával a magas bérköltséget jelentő hazai munkaerőt a külső versennyel szemben. A világkereskedelem liberalizációjának általános tendenciái ellenére a nemzeti kereskedelempolitika érdekérvényesítése továbbra is erős maradt, főként a mezőgazdaság, acél- és textilipar területén, nem szűnt meg az antidömping-intézkedések alkalmazása az alacsony költségű külső versennyel szemben. Az uruguayi forduló sikeres lezárulása ellenére nem szűntek meg az ellentétek a „stratégiai kereskedelempolitika" zászlaja alatt az új iparágak támogatásának kérdésében az Egyesült Államok és az EU, valamint az amerikai-japán kereskedelmi bilateralizmus gyakorlatában. Paradox módon számos esetben a globalizáció maga is hozzájárul a merkantilista kereskedelempolitika nemzetállami gyakorlatának a fennmaradásához. A legtöbb kormány politikáját sajátos ellentmondás jellemzi: míg a globalizáció bizonyos szempontjait és szuverenitásuk korlátozását a kormányok egyes területeken elfogadják, más területeken a nemzetállam szuverenitása jegyében ellenállást tanúsítanak.45 A nemzetközi rendszer modernizációjának egyidejűségei - a globalizmus és partikula- rizmus, az integráció és fragmentáció, az állami dereguláció és a globális integráció keretében a reguláció igényének növekedése stb. - döntő szerepet játszanak abban, hogy a nemzetközi politikaelmélet két alapirányzatát, a neorealista és neoliberális iskola tanításait egy1997. tel 21
