Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss ]. László idejűnek érvényesnek tekintsük, és különösen a hidegháborút lezárultát követően a szintézisüket szükségesnek tartsuk. A tudományfejlődés Thomas Kuhn-féle, a természettudományokra alkalmazott paradigmaváltási elmélete a nemzetközi kapcsolatok területén nem alkalmazható. A nemzetközi politika elméletei nem „váltják" egymást, hanem a nemzetközi rendszer modernizációjának az „egyidejűségeiben" együttesen léteznek.46 A hidegháború után bármennyire is megkérdőjeleződött a realista/neorealista paradigma magyarázó ereje, mégsem lehet beszélni arról, hogy annak helyébe a neoliberális institucionalizmus lépett volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy a két elmélet a valóságban nem egymás ellentétei, hanem ugyanannak az empirikus kontinuumnak két „szélső" pontjai, s mint ilyenek, együtt képesek csupán a valóság teljesebb leírását nyújtani. A hidegháború után a két irányzat közötti konvergencia s ezzel a „liberális realisták" vagy a „realista liberálisok" megjelenése jól mutatja ezt a tendenciát.47 A hidegháború befejeztével a nemzetközi rendszer komplexitásának a növekedése azzal a következménnyel járt, hogy a nemzetközi rend és biztonság fennmaradásáért felelős entitásoknak a száma meredeken megugrott, és a nemzetközi biztonság ma már sokkal közvetlenebbül összefügg az egykori nemzetállami szuverenitáshoz tartozó, az „államon belüli" biztonság kérdéseivel. A nemzetállam egyre kevésbé képes ellenőrizni azt, ami határain belül történik, és biztonsága sokkal inkább függ a nemzetközi rendszernek azoktól a változásaitól, amelyeket már egyedül nem ellenőrizhet. Ha a nemzetállam cselekvési autonómiája csökkent, ha a nemzetállam egyre kevésbé „nemzeti", joggal felmerülhet a kérdés, hogy az állam miképp képes a szükséges „biztonságot" megadni a társadalomnak, és ily módon a nemzetközi rendszer működőképességéhez hozzájárulni. A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a nemzetközi politika szereplői számának növekedésével és ezzel együtt a lojalitások pluralizmusának a kialakulásával miképp biztosítható a nemzetközi rendszer működőképessége és biztonsága, az állami és a nem állami szereplők világának a „kormányozhatósága". A kérdésre a nemzetközipolitika-elmélet három modelljének elemzése adhat választ. A nemzetközi rend és biztonság neorealista felfogása: az anarchiamodell A nemzetközi kapcsolatok realista/neorealista megközelítésén alapuló anarchiamodell a fragmentált, decentralizált, „kormány nélküli", azaz a központi, legitim, erőszakmonopóliumot nélkülöző nemzetközi rendszerből és a nemzetközi rendszert alkotó homogén és egységes állami szereplők létezéséből indul ki. Az államok mint a nemzetközi politika főszereplői egy aszociális nemzetközi társadalomban élnek, amelyben a biztonság és a túlélés az alapvető kérdés. Saját biztonságuk érdekében az erőszakhoz való folyamodás az államok normális magatartása.48 Az államok magatartására - belpolitikai berendezkedésüktől és ideológiai felfogásoktól függetlenül - a nemzetközi rendszernek a „természeti állapotot" 22 Külpolitika
