Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss J. László tán politikamentesen, technikai értelemben kezelni, és elfeledkezni arról a tényről, hogy ahogy a fragmentációnak, úgy „ikertestvérének", a globalizációnak is nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is vannak. A két folyamat együtt kölcsönöz folyamatosságot és koherenciát a XX. századi nemzetközi kapcsolatok történetének. Jellemző módon a hidegháborús nemzetközi rendszer felbomlásának egyik oka a rendszerközi konfliktust szétfeszítő globalizációban rejlik, amely a kontinuitás jelenségeként a hidegháborúból a hidegháború utáni struktúrákba való békés átmenethez is hozzájárulhatott.32 A technikai fejlődés nyilvánvalóan a globalizáció legfőbb hajtóereje. A jobb, költségcsökkentő szállítási lehetőségek és kommunikáció - konténerizáció, korszerűbb légi szállítási eszközök, multimédia, üvegszálas optika, az információáramlás sebességének felgyorsulása, mennyiségének növekedése és minőségének javulása - a gazdasági tevékenység számos szolgáltatását, az információt és általában az árukat könnyebben „eladhatóvá" teszi. Az egyén az Interneten keresztül közvetlenül a nemzetközi rendszer országhatárokon átnyúló, „államtalan", funkcionális „világegységének" a részévé válhat. A pénzügyi szolgáltatások előtt a tradicionális határokat megszüntető liberalizációs politika, a pénzügyi globalizáció az új technikával együtt kialakította a globális és huszonnégy órás piacokat a valutakereskedelem és mindenfajta biztosítási tevékenység számára. A pénzügyi globalizáció következtében az árfolyamok alakulásában ma már sok tekintetben inkább a tőkeáramlások, mint a kereskedelem szerepe a meghatározó.33 A globalizáció következtében ugyan a nemzetállami szabályozásoktól mindinkább mentes liberális „világgazdasági rend" van kialakulóban, ám olyan szupranacionális politikai intézmények még nem jöttek létre, melyek a szupranacionális gazdasági szervezetek döntéseinek a tagállamok társadalmait közvetlenül érintő problémáival foglalkoznának. Olyan szupranacionális, elsősorban a gazdasági területekre összpontosító szervezetek mint GATT/ WTO, NAFTA és az EU csak igen korlátozott figyelmet szentelnek a szociális kérdéseknek. A dereguláció, a liberalizáció, a privatizáció következtében az egyes nemzetállamok kisebb ellenőrzést gyakorolhatnak számos olyan folyamat felett, amely határaikon belül megy végbe, ugyanakkor a múlthoz képest sokkal kevesebb erőforrással rendelkeznek az így kialakult szociális problémák kezelésére.34 A globalizáció hatásait a nemzeti és nemzetközi politika, a külső és belső társadalmak konvergenciája is jelzi. A nemzetközi rendszer a globális szereplők - a nemzetközi szervezetek és a multinacionális vállalatok - „magánintegrációjának" és irányítási képességének a növekedésével kevésbé decentralizált, az anarchia „stabilabb", illetve „szabályozottabb" lett. A globalizáció a nemzetközi rendszer heterogenitásának és a nemzeti rendszerek homogenitásának viszonylagos csökkentése irányában hat. A hidegháború utáni nemzetközi rendszerben az államok kevésbé centralizáltak, és kevésbé homogének. A hidegháborús szembenállás növelte az államok szerepét, hisz a fegyverkezési programokra szóló megbízások és a „jóléti állam" fenntartása a két rendszer közötti „szociális versengésben" egyaránt az állam központi-központosító szerepét erősítette. A hidegháború után a nemzetközi 16 Külpolitika
