Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja biztonság legnagyobb kihívásává sok vonatkozásban nem a nemzetközi rendszer anarchiája, hanem sokkal inkább a nemzeti rendszereken, az „államokon belül meglévő anarchia" kérdése vált: kiderült, hogy az államokat nem csupán a külső, hanem a „belső anarchia", a központi hatalom felbomlása, az etnikai konfliktusok, a szeparatizmus stb. is fenyegetheti.35 A központi állam szerepének a csökkenését a „jóléti állam" finanszírozhatatlansága, a regionalizmusok, az etnopolitika, a mikronacionalizmusok felerősödése, a szubszidiaritás, az „állam alatti", szubnacionális területek jelentőségének a megnövekedése jelzi. Az „államok világának" homogenitása csökkent, nem csupán az interetnikai viták, multietnikus jelenségek, hanem a fejlett nyugati társadalmakban a multikulturalizmus megerősödése következtében is. Nem csupán a munkaerő - az EU szegény területeiről a gazdagabb régióba történő - vándorlásának már régóta ismert problémájáról van szó, hanem a globalizáció egy sajátos szempontjaként a migrációról, pontosabban „bevándorló kisebbségek" kialakulásáról és ezzel a lakosság összetételének megváltozását jelentő denacionalizáció jelenségéről olyan országokban - mint Németország, Franciaország, skandináv államok vagy a Perzsa-öböl menti olajtermelő arab államok stb. -, amelyekben ilyen „kisebbségek" korábban nem léteztek. A nemzetközi rendszer modernizációja - a globalizáció, a nemzetközi szereplők között a legkülönbözőbb területen megvalósuló funkcionális kapcsolatok, a komplex, szimmetrikus és aszimmetrikus kölcsönös függőségek (interdependenciák) sűrűsödése, a nukleáris fegyverek megjelenése stb. - nem hagyta érintetlenül a nemzetközi biztonság fogalmát sem. Míg a nukleáris fegyverek elterjedését megelőzően a „kemény héjú biliárdgolyó-államok" a nagyobb nyereség és biztonság megszerzése érdekében „összeütközhettek" egymással, a nukleáris fegyverek korában az „összeütközés" az öngyilkossággal vált egyenlővé. D. Deudney szellemes kifejezésével élve: a nukleáris fegyverek megjelenése a „biliárdgolyó- államokat" olyan törékeny „tojásokká" változtatta, amelyek a nemzetközi intézmények és normák védőernyőjét jelentő „tojástartó dobozok" létrehozásában keresik a nagyobb biztonság szavatolását. Szerinte a nukleáris korban a biztonság sokkal inkább az államok magatartásának a „megbénulásából", mint az állami hatalom gyakorlásából, inkább az erőszak monopolizálódási lehetőségének az elutasításából, mint annak követéséből származik.36 A nukleáris fegyverek megjelenése a biztonságpolitikában relativizálta a területiség jelentőségét. A vesztfáliai rendszerben a hatalmi egyensúly „mérése" az igen gyakori háborúkkal és az ellenfél területének meghódításával vált azonossá, ám a nukleáris korban az egyensúly „tesztelése" feleslegessé tette az ellenfél területének az elfoglalását. Annak helyébe a nukleáris elrettentés „hitelességét" biztosító, ám a politikai stabilitást folyamatosan veszélyeztető, állandóvá vált fegyverkezési (technológiai) verseny és a biztonságnak a háború folytonos anticipálásán alapuló „tervezése" lépett, amely a korábbiakhoz képest folyékonnyá tette a „béke" és a „háború" közötti határvonalat. 1997. tel 17
