Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss }. László elégséges kapcsolat van közöttük ahhoz, hogy egymás magatartását számításaikban szükségszerű tényezőnek tekintsék.11 A „nemzetközi társadalom" („államok társadalma") Bull szerint akkor létezik, amikor az államok egy csoportja bizonyos közös érdekek és értékek tudatában egy társadalmat alkot abban az értelemben, hogy az egymáshoz fűződő kapcsolataikban abból indulnak ki: magatartásuk a szabályok egy közös halmazához van kötve, közös intézményekben vesznek részt, esetleg közös kultúra vagy civilizáció részesei. Ezenfelül az államok tiszteletben tartják egymás igényét a függetlenségre, betartják a megkötött szerződéseket, és az erő gyakorlásában bizonyos korlátoknak veti alá magukat.12 A görög-római világ, a XVII. századi vesztfáliai béke és a bécsi kongresszus Európája ilyen „nemzetközi társadalom" volt. Hedley Bull azonban Martin Wighttal ellentétben arra mutat rá, hogy nemzetközi társadalom létrejöhet a közös kultúra és nyelv, illetve az azonos civilizációhoz való tartozás nélkül is. A nemzetközi társadalom inkább funkcionális, mint kulturális, inkább utilitarista, mint morális értelemben működik.13 Bull szerint a koegzisztencia pragmatikus szükséglete elégséges ahhoz, hogy a különböző ideológiával és kultúrával rendelkező politikai közösségek között létrejöhessen a „diplomáciai kultúra", nevezetesen olyan szabályok, megállapodások, intézmények rendszere, amely megőrzi a „rendet". Természetesen Bull sem tagadja, hogy a „diplomáciai kultúra" erősebb, ha a résztvevők azonos életforma és értékek mellett kötelezik el magukat, s így „közös nemzetközi politikai kultúrájuk" van, mint ahogy a XIX. században a bécsi kongresszus utáni öthatalmi „nemzetközi kormányzás" gyakorlatában erre példa is volt. Mindazonáltal a nemzetközi rend ugyan „közös nemzetközi politikai kultúra" nélkül is létezhet, azonban néhány közös elv alapján a nemzetközi társadalom tagsága kiterjed a nem európai kultúrákra is. Anélkül azonban, hogy a belpolitikai rendet feltételező központosított intézményeket az államok közötti „rend" biztosítására elengedhetetlennek tartaná, Bull rámutat a belső és a nemzetközi társadalom közötti bizonyos hasonlóságra. Szerinte bármilyen társadalomról is van szó, a tagoknak három olyan elemi cél megvalósításában együtt kell működniük, mint az erőszak korlátozása, a tulajdon tisztelete és a szerződések betartása. Bull szerint a különböző ideológiával és kultúrával rendelkező szuverén államok a központi nemzetközi kormányzás hiányaként felfogott anarchia feltételei között is képesek a nemzetközi rend fenntartására, nevezetesen szerződések betartására és az erőszak korlátozására. Bull gondolatmenetéből az is következik hogy a nemzetközi társadalom előfeltételezi a nemzetközi rendszert, ám nemzetközi rendszer létezhet egy átfogó nemzetközi társadalom nélkül is. Két vagy több állam lehet kapcsolatban egymással, és viselkedhetnek úgy, hogy számításaikban egymást szükségszerű tényezőnek tekintik, anélkül azonban, hogy közös értékeiknek és érdekeiknek tudatában lennének, és közös intézményekben együttműködnének.14 Stanley Hoffmann találóan állapítja meg, hogy az államok szuverenitásán és egyenlőségén alapuló modem európai államrendszer megszilárdulása óta minden nemzetközi rend6 Külpolitika
