Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja szerben a fő riválisok között versengés volt, ám a nemzetközi rendszer működése megkövetelte, hogy a versengés a „rend minimumával" összeegyeztethető legyen. A „rend" a formális és informális szabályok olyan „mennyiségét" jelenti, amely a biztonság és a stabilitás minimumát s ezzel a nemzetközi rendszer működőképességét lehetővé teszi.15 Ebben az összefüggésben Bull a nemzetközi rendet olyan cselekvési mintának tartja, amely képes a nemzetközi társadalom olyan alapvető céljait biztosítani, mint a nemzetközi rendszernek és társadalomnak s ezzel az egyes államok függetlenségének és külső szuverenitásának fenntartása, valamint az erőszak korlátozása és a szerződések betartása. Bull szerint tehát a nemzetközi rendet sokkal inkább az erőszak korlátozásának és a szerződések tiszteletének a szükséglete határozza meg, s nem annyira a közös kultúra.16 A hidegháború után joggal fogalmazható meg, hogy az ideológiai és hatalompolitikai világ-polgárháború lezárulásával nem csupán a nemzetközi rendszer, hanem a nemzetközi társadalom is minden eddigi történelmi korszakot meghaladó kiterjedést ért el. Mindazonáltal a nemzetközi rend felfogása a „racionalista", azonban sok tekintetben realista Bull számára elsődlegesen nem a nemzetközi jog és a nemzetközi szervezetek növekvő szerepével függ össze. A „rend" a nemzetközi jog státusával nem rendelkező szabályok értelmében a nemzetközi szervezetektől - így a Népszövetségtől és az ENSZ-től - függetlenül is létezett, illetve létezik. Következésképp: a „nemzetközi rend" a világpolitikában bármennyire is a kívánatos, elérendő cél benyomását kelti, és a múlt bármennyire is inkább a „rend hiányának" a történeteként jelenik meg, a „rend" mégis létező, s a kezdetektől a nemzetközi kapcsolatok történetének a része, a nemzetközi rendszer működő- képességének a bizonyítéka.17 Bull elemzésében azt vizsgálja, hogy miként alakul át a nemzetközi rendszer a normatív és intézményes formában is kifejeződő nemzetközi társadalommá. Különbséget tesz az államok grotiánus és pluralista társadalma között. Bull felfogásában a grotiánus nemzetközi társadalom abban a hitben gyökerezik, hogy az államok közötti szolidaritás magában foglalja a jog erőszakkal történő érvényesítését. Az államok szolidaritása az igazságos és igazságtalan háború világos megkülönböztethetőségében és abban a feltételezésben jut kifejezésre, amelyből a humanitárius intervenció joga is levezethető: az emberi individuumok a nemzetközi jog alanyai, és saját joguknál fogva a nemzetközi társadalom tagjai. A nemzetközi társadalom pluralista koncepciója szerint az államok nem mutatnak ilyen szolidaritást, bár képesek bizonyos minimális célból egyetérteni, jóllehet ez nem éri el a jog erőszakos érvényesítésének a színvonalát.18 Az 1950-es és 1960-as évek pluralista nemzetközi társadalmát alapul véve Bull túl óvatos volt, és túl korainak nevezte a nagyobb szolidaritás irányában való előrehaladást. A hidegháború után a nemzetközi társadalom világméretűvé válásával e tekintetben Bulinál optimistábbak lehetünk. Végül aligha hagyhatjuk figyelmen kívül a szabadság és a rend, de még inkább a rend és igazságosság, valamint a legitimitás összeegyeztethetőségének a kérdését, amely időről időre konfliktusba került egymással. Bull maga is elismeri, hogy a nagyhatalmak sokszor 1997. tél 7