Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja Nem kérdéses, hogy a hidegháború után az „új világrendről" folyó vita a nemzetközi politika elméletének szinte valamennyi kérdését érinti. Arra törekszünk, hogy a „nemzetközi rendszer" modernizációjának analitikus összefüggésében a „nemzetközi rend" és a nemzetközi biztonság változó felfogásainak politikaelméleti hátterére vessünk fényt, s bemutassuk a nemzetközi politika három felfogását, nevezetesen az anarchia, a „világállam" és az „állam nélküli kormányzás" modelljeit. A nemzetközi „rendszer" és „rend" fogalmai A nemzetközi politika elméletei a különböző elnevezések ellenére sok tekintetben azonos vagy hasonló módon osztályozhatóak. A nemzetközi kapcsolatok „angol iskolájában" különösen népszerű Martin Wight „három r" tipológiája, amely a nemzetközi elméletet a három „r"- a machiavelliánus realista („reálist"), a kantiánus kozmopolita vagy forradalmi („revolutionist") és a grotiánus racionalista („rationalist") tradíciók összefüggésében tárgyalja.7 A racionalista megközelítés részben átfedi mind a realista, mind a kozmopolita elméletet, ám egyidejűleg el is határolja magát a nemzetközi politikát az állam hatalommaximalizáló magatartásaként felfogó realizmustól, s ezzel együtt attól a kozmopolita kiindulástól is, amely az államok rendszerének a meghaladásával az emberiség olyan közös államának, a civitas maximának a megvalósíthatóságáról ír, amelyben az anarchikus nemzetközi politika és a centralizált belpolitika különbsége megszüntethető. A Hugo Grotius, Emmerich de Vattel munkásságára visszanyúló racionalista elmélet a nemzetközi politikát nemcsak a konfliktus, hanem kooperáció területének is tekinti. Figyelmét arra a realitásra összpontosítja, amely mind a realista, mind az „idealistának" is nevezett kozmopolita megközelítés figyelmét elkerüli. Ez a „realitás" a nemzetközi anarchia feltételei között a nemzetközi rend, az államok kölcsönös alkalmazkodásának és kompromisszumkészségének, az államok létező és megfigyelhető magatartási szabályainak a jelensége.8 Ha a nemzetközi rend természetéről beszélünk, úgy aligha kerülhetjük meg a „racionalista" Martin Wight egykori pártfogoltjának, Hedley Bulinak az „anarchikus társadalomról" a hetvenes évek végén írt és még ma is alapvető referenciának számító művét.9 Bull nyomán célszerű a „nemzetközi rendszer" és a „nemzetközi társadalom" értelmezésének a különbségéből kiindulni. A „nemzetközi rendszerről" („államok rendszeréről") akkor beszélhetünk, amikor két vagy több állam között elégséges kapcsolat van, és azok elégséges hatással vannak egymás döntéseire annak érdekében, hogy ügy viselkedjenek - legalábbis valamilyen mértékben - mint az egész részei.10 Természetesen két vagy három állam anélkül is létezhet, hogy ebben az értelemben nemzetközi rendszert alkotnának. A Kolumbusz előtti Amerika független politikai közösségei például nem alkottak nemzetközi rendszert azokkal az államokkal, melyek Európában léteztek. Nemzetközi rendszer vagy az államok rendszere csak akkor jön létre, ha az államok egymással rendszeres kapcsolatban állnak, és 1997. tel 5
