Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György 23 Az erről szóló, 1945. június 29-én aláírt szovjet-csehszlovák szerződést 1: Halmosy D: i. m. 638- 641.0. 24 Katona Szabó I.: i. m. 1.116. o. Erre is utalva vágott vissza Petru Groza nem sokkal ezután egy Máramarosszigeten tartott nagygyűlési beszédében azzal, hogy „aki Románia határait meg akarja változtatni, az fasiszta." Beke Mihály A.: i. m. 47. o. Ez a térség korabeli „moszkovita" kommunistái körében korántsem volt egyedülálló kezdeményezés. A háború alatti szlovák kommunista szeparatizmus képviselőjeként Gustav Husák éppúgy azt szorgalmazta, hogy Szlovákia a háború után tagköztársaságként csatlakozzon a Szovjetunióhoz, mint ahogy Romániát illetően hasonló kijelentések Gheorghe Gheorghiu Dej-től is ismertek. 25 Jehuda Lahav: i. m. 148. o. Hasonlóképpen értelmezte ezt Stettinius amerikai külügyminiszter is, aki egy 1945 lárciusi nyilatkozatában arról szólt, hogy „a román közigazgatás helyreállítása Eszak-Erdélyhí.n a terület nemzetközi státusán nem változtatott", az nem jelent szabályszerű területátadást, mivel arról a román fegyverszüneti szerződés értelmében csak a békerendezés keretében dönthetnek. Fülöp M: i. m. 16. o. 26 Az ekkor született áttekintések közül 1. erről: Balás Gábor: Az erdélyi kérdés megoldására irányuló tervek című publikálatlan kéziratát a magyar Országgyűlés könyvtárában. Munkája summázatában, miután „mintegy 40 határozottabb formát öltött s nyilvánosság elé került tervet" áttekintett, hat válfaját különböztette meg az elképzeléseknek. „1. Az egész terület Magyarországhoz csatolása. Ez kétségtelenül a románság viharos ellenzésével találkoznék. 2. Az egész terület Romániához csatolása, esetleg a nyugati határ menti övezet magyarlakta részének leszámításával. Ez a megoldás a magyarságot részesítené hátrányban. 3. A terület megosztása a bécsi döntéshez hasonló kelet-nyugati irányú határral. Ez nagyszámú kisebbséget hagyna meg mindkét oldalon. 4. a terület megosztása Erdély északi és nyugati peremén vont határral. Ez a megoldás még több kisebbséget hagyna mindkét államban. 5. A magyarlakta területek exlávé szerűen Magyarországhoz csatolása, vagy folyosóval ide kapcsolása. Ez a megoldás kevés kisebbséget hagyna meg, de földrajzi szempontból nehéz. 6. Erdélynek önkormányzattal való felruházása a három nép egyforma jogokban részesítésével. Ez a terv a mai helyzetben sok belső nehézség megoldását tenné szükségessé, és legalább egy időre hatékony szövetséges ellenőrzést tenne kívánatossá." 18-19. o. Az, hogy az áttekintés szintén ebben az időszakban készült, Vincze Gábor: Székely autonómia a XX. században: illúzió vagy realitás című tanulmánya alapján azonosítható. Vincze utal Balázs egy másik e tárgykörben készült tanulmányára („Az autonómia eszméje a magyar kisebbség körében a királyi Romániában"), s leírja, hogy 1946-ban résztvevője volt annak a székely autonómiaterven dolgozó bizottságnak, melyről az alábbiakban még külön szólunk. Aetas, 1993. 3. sz. 130-138. o. TI Román Ildikó már idézett cikkében ismerteti azt koncepciót, melyet a kolozsvári szociáldemokrata Bruder Ferenc 1945 nyarán készített, s elaborátumát eljuttatta a RSZDP bukaresti központi vezetőségéhez is. A tervezet szintén egy erdélyi autonómiát javasol, önálló törvényhozó testülettel. „Még a béketárgyalások előtt létre kell hozni a vámuniót Románia és Magyarország között, majd a szövetségi rendszert. Mindebben nem az erdélyiek feje felett kell intézkedni, hanem képviselőik bevonásával." Román I., i. m. 111. o. 28 A magyar Országgyűlés könyvtárában, valamint a korabeli Honvédelmi, illetve Külügyminisztérium béke-előkészítő fondjaiban is fellelhető anyag példányainak mindegyike anonim és datálat- lan. Szerzőjére, Balás Gáborra - hasonló témában kutatva - Vincze Gábor bukkant rá, s hívta fel e sorok írójának a figyelmét, miáltal a nevesítetlen anyag immár a szerzőt azonosítva tehető közzé. Ugyanő erősítette meg Balás Gáborrral való konzultációja alapján, hogy az anyag - amint arra néhány aktuális eseményre való utalás következtetni enged - 1945 nyarán, a potsdami nagyhatalmi csúcstalálkozó - 1945. július 17,-augusztus 2. után született. (Ezúton is köszönöm Vincze Gábornak az információ rendelkezésre bocsátását.) 150 Külpolitika
