Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély alkotmánykoncepciója 29 A dokumentumhoz szerzője függelékben mellékeli a hivatkozott artikulust. Ezt azonban elfogadása és királyi ellenjegyzése ellenére sem léptették életbe. 1. még: Erdély története. III. kötet. Bp. 1986. (Szerk.: Szász Zoltán.) A nagyszebeni országgyűlések leírása: 1490-1502., Mester Miklós: Az autonóm Erdély és a román nemzetiségi követelések az 2863-64. évi nagyszebeni országgyűlésen. Bp. 1936. 30 Értelemszerűen Erdély északi, pontosabban északkeleti területeiről lehet szó. 31 Idézi: Romsics I.: Bethlen-életrajz. 306. o., Countess of Listowel: Crusader in the Secret War. London, 1951. című könyve alapján. 32 Richard. V. Burks: The Dynamics of the Communism in Eastern Europe. Princeton, University Press, 1961. 156-157. o. 33 Ugyanezt vélelmezi Romsics Ignác is: „Folyamatában vizsgálva a Szovjetunió 1939 és 1947 közötti Erdély-politikáját, megállapítható, hogy annak legfőbb jellemzője - a Harmadik Birodalom magyar és román politikájához hasonlóan - a divide et impera elvének következetes alkalmazása volt." Romsics I., i. m. 307. o. 34 Romsics Ignác: A Bethlen-dosszié utolsó lapjai. Moszkvai titkos iratok a néhai magyar kormányfő szovjetunióbeli sorsáról. Magyar Nemzet, 1993. május 18.1—VII. o. 35 Györkei Jenő: Bethlen-dokumentumok Moszkvából. Történelmi Szemle, 1994. 3-4. sz. 335-350. o. A még magyarországi őrizete alatt, meglehetősen szűk intervallumban (1944. december 8-15.) felvett kihallgatási jegyzőkönyvekben összesen egy, a témánkba vágó aktuális utalás olvasható: „Én a legkategorikusabban elítélem Észak-Erdély átadását Romániának: Észak-Erdélyben 1 millió 399 ezer magyar és 1 millió román él. Ha nem csatolják vissza Magyarországhoz - nem lesz béke és rend." I. m. 343. o. Ez alapján feltételezhető, hogy Bethlen őrizetbe kerüléséig nem értesült a román közigazgatást három héttel korábban Észak-Erdélyből kiparancsoló moszkvai döntésről. 36 L. Wolf Sándor és Balogh Edgár pengeváltását az Erdély és a Világosság 1945. november végi számaiban. Továbbá: Lipcsey Ildikó: A romániai Magyar Népi Szövetség, 1944-1948. Történelmi Szemle, 1985. 1. sz. 105-106. o., Katona Szabó I.: i. m. I. 276-300. o., Beke Mihály A.: i. m. 51-57. o. 37 Román I: i. m. 112-113. o. 38 Világosság, 1946. július 8. utánközlésben 1. Kritika, 1988. 9. sz. 3-7. o. 39 Katona Szabó István a székelyudvarhelyi kongresszus napjait felidézve azt sem mulasztja el utólag megállapítani, hogy a Magyar Népi Szövetség vezetői „ígértek mindenkinek olyasmiket, melyek teljesítése egyáltalán nem függött tőlük." I. m. I. 510-534. o. 40 L. erről: Kertész I., i. m. 136-152. o. A béke-előkészítő osztályon szolgálatot teljesítők névsora a munka 516. oldalán található. 41 Vonatkozik ez leginkább arra a tanulmányra, melyet Szegedy-Maszák felkérésére 1943 decemberében készített Gratz Gusztáv: Az Osztrák-Magyar Monarchia felosztásának következményei címmel. L. Történelmi Szemle, 1995. 1. sz. 99-114. o. 42 A teljes szöveget 1. Az ideiglenes magyar kormány jegyzéke a három szövetséges hatalom budapesti képviselőihez Magyarország békecéljairól. 1945. augusztus 14., in: Kertész I., i. m. 535-545. o. A vonatkozó első világháború utáni rendezésről 1. Köpeczi Béla: A nemzeti kisebbségek kollektív jogai, Herczeg Géza: A nemzeti kisebbségek védelme a nemzetközi jogban. Függelék: A szövetséges és társult főhatalmak és Románia között 1919. évi december hó 9-én aláírt szerződés. Magyar Tudomány, 1990. 4. sz. 369-404. o. 43 L. erről: Lipcsey Ildikó: Réczei László feljegyzései 1945. márciusi romániai megbeszéléseiről. Történelmi Szemle, 1984. 4. sz. 617-627. o. Gyarmati György: Dilemmák a Duna-tájon. Magyarország és a délkelet-európai föderációs tervek. Századvég, 1986. 2. sz. 66-87. o. Szabó Annamária: A Duna- táji határok „légiesítésének" tervei. Társadalmi Szemle, 1990. 3. sz. 65-78. o. 44 Ez utóbbi kettőt hivatalos külpolitikai javaslatként Gyöngyösi Jánosnak a párizsi béke-előkészítő értekezlet 1946. augusztus 14-i plenáris ülésen elmondott beszéde tartalmazza. Előbbit azon 1997. ősz 151
