Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György rületi] kormány hatáskörébe, azzal a megtoldással, hogy a központi kormány csak magyar nemzetiségű és magyarul tudó tisztviselőket nevezhet ki a székely autonómia területére. A Román Nemzeti Bank, a C. F. R. [Román Államvasutak], a Román Posta, a Cassa Autonoma, a Monopolurior Marosvásárhely székhellyel létesítsen az egész székely autonómia területére kiterjedő hatállyal fiókintézeteket, amelyeknek köztisztviselői karát szintén magyarokból kell toborozni. Természetesen egy ilyen autonómiának csak akkor van komoly értéke, ha tiszteletben tartásának nemzetközi biztosítékai vannak. Evégből Bukarest székhellyel közigazgatási, illetve alkotmánybíróság-szerű arbitrage [választott bíróság] módjára működő bíróságot kellene létesíteni, melynek egyik tagját a román igazságügy-miniszter, másik tagját a magyar igazságügy-miniszter, elnökét pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének illetékes szerve nevezné ki. Amennyiben valamelyik fél vonakodnék bíráját delegálni, a hiányzó bírót is az Egyesült Nemzetek Szervezetének illetékes fóruma nevezze ki. Amennyiben a belföldi hatóságok vonakodnának a bíróság határozatait végrehajtani, végrehajtásukról megfelelő koercitív [kényszerítő] eszközökkel az Egyesült Nemzetek illetékes szerve gondoskodjék. Perképessége legyen Magyarországon és Románián kívül minden olyan közületnek, amely a székely önkormányzat fenntartásában bármi tekintetben érdekelve van."47 A magyar béke-előkészítő munkálatok keretében egy tárcaközi bizottság - külső szakértők bevonásával - 1946 júliusára részletekbe menően kimunkálta a székely autonómia törvénytervezetét. Ezt azonban, nem látván esélyt arra, hogy érdemes lenne a nagyhatalmak elé terjeszteni, be sem iktatták a Párizsba induló magyar békedelegáció iratkötegeibe, így az megmaradt ad acta tett „osztályanyagnak".48 Összegzésül annyi állapítható meg, hogy noha a béke-előkészítésen munkálkodókat foglalkoztatta az erdélyi s ezen belül a székelyföldi autonómia gondolata, az nem épült be a korabeli magyar külpolitikai hivatalosan is képviselt programpontjai közé. *** A magyar Külügyminisztérium a béke-előkészítő munkálatok keretében számos háttértanulmányt készíttetett a vámunió/föderáció tárgykörében - a Szovjetuniót leszámítva - minden szomszédos állam relációjában, még Ausztriára vonatkozóan is.49 De ez még csak olyan komplementer szerepet sem játszott a magyar diplomáciában, mint Románia esetében, ahol - mint azt Fülöp Mihály egyik tanulmánya jól érzékelteti - bizonyos munkamegosztás volt kitapintható a vámunióról majdnem hetente nyilatkozó Groza és az egész Erdélyért intenzíven lobbyzó külügyminisztere, Tatarescu között.50 Magyarán a bukaresti békecélokban épp úgy a „mindent vissza" koncepció élvezett preferenciát, mint ahogy Budapest a „legalább valamit" 146 Külpolitika
