Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély nlkotmrínykoncepciója határ megfelelő megvonása útján nem kerülhetnek vissza az anyaországhoz. Emellett az ilyen népcsere az emberi szabadságjogokkal és a nemzetközi jog háromszáz éves fejlődési tendenciájával összhangban kizárólag önkéntes jellegű lehet. Jelentősebb népcserék pedig a mezőgazdasági szempontból túlnépesedett dunai államokban csak megfelelő területi kompenzációkkal összekapcsolva volnának végrehajthatók. 5. Minthogy a határok bármikénti megvonása esetében is nemzeti kisebbségek minden valószínűség szerint továbbra is fognak maradni az egyes államokban, ezért mindenesetre gondoskodni kellene azok védelméről az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezete útján. Kétségtelen, hogy a Nemzetek Szövetségének keretében működött kisebbségi védelem többé-kevésbé jogosult kritikára adott okot, de mégis megvolt. Számos esetben a védelem puszta léte is megfontolásra késztette és fékezte a kisebbségek ellen intézkedéseket hozni szándékozó kormányokat. Sajnálatos visszaesést jelentene, ha a nemzeti kisebbségek a jövőben még ilyen védelemben sem részesülnének."42 Pontosítva azt mondhatnánk a dokumentum szellemiségéről, hogy az egyfelől öt- vözhetőnek tartotta a regionális integráció korábbi gondolatát Petru Groza miniszterelnöki kinevezésétől kezdődően hangoztatott magyar-román gazdasági (vám-) uniós tervével.43 Másfelől - ha óvatosan is - de felvetette az etnikai alapú határmegvonáson nyugvó területi újrarendezés igényét, beleértve az úgynevezett „népet földdel" elvet, valamint a „kisebbségvédelmi kódex" megalkotásának igényét is.44 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a korábbiaktól eltérően sem ez, sem a további hivatalos külpolitikai memorandumok semmilyen variációban nem érintették az erdélyi autonómia ügyét.45 1945 őszétől a magyar béke-előkészítést, illetve az ehhez kapcsolódó diplomáciai erőfeszítéseket egy defenzív és egy offenzív vonulat jellemezte. Egyfelől arra koncentráltak, hogy visszaverjék azokat a benesi törekvéseket, melyek a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményben foglaltakon túlmenően további kétszázezer szlovákiai magyar egyoldalú kitelepítését célozták, másfelől, hogy Erdély legalább egy kisebb hányadát Magyarországnak ítéljék a békeszerződésben.46 Továbbra is fellelhető ugyanakkor az erdélyi autonómia némileg korrigált gondolatának ébren tartása a félhivatalosnak tekinthető magyar békepropaganda tevékenységben. Szenczei László már idézett munkájában - Nagy Ferenc miniszterelnök egy beszédére alapozva - két alternatívát vázol fel a kérdés rendezésére. Az egyik olyan határmegvonást javasol, mely hozzávetőlegesen egyenlő számú nemzetiségi lakost hagyna mindkét országban. A másik pedig a székely etnikai tömb számára létesítendő területi autonómia. „Hogyan képzelhető el a székelység területi autonómiája? Olyképpen, hogy Székelyföld politikailag Románia szerves része marad, ellenben közigazgatását saját kebeléből választott férfiak által maga intézheti. [...] A külügy, hadügy, közlekedés, posta-, és távíróforgalom, pénzérme és vámügy kivételével minden egyéb ügy tartozzék a székely diétának felelős dikaszteriális [te1997. ősz 145
