Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György fenti okok miatt kívánták kiiktatni a közéletből Magyarországon? Miért csináltak volna a bizonyos respektussal „Nyugaton" is bíró Bethlen révén konkurenciát az ottani baloldali erőknek? Mindez ugyanakkor nem zárja ki azokat a híreszteléseket, melyek Bethlen „talonban tartásáról" szárnyra keltek. Például azt, hogy a Butirszkaja börtön helyett egy moszkvai villában lakott, s - Szekfű Gyula ottani magyar követ (félre)tájékoztatása szerint - kifogástalan bánásmódban részesült, vagy akár azt, hogy a mezősámsondi kastélyt mint az „Erdélyi Köztársaság" jövendő elnökének magánrezidenciáját renoválják. Akár valamifajta autonomista remény gerjesztette ezeket a szóbeszédeket, akár a Kreml diplomáciája hintette a köztudatba, annyiban megfeleltek Moszkva céljainak, hogy Bukarestet riogassák. Bethlen István erdélyi kormányzósága ellen szólnak végül azok a mozzanatok is, melyeket a front elvonulását követően kialakult politikai miliőről fentebb már felidéztünk. A Magyar Népi Szövetséget uraló erdélyi kommunisták, valamint az ottani szociáldemokraták korabeli tervezgetéseinek részét képezte a transzszilván autonómia - el egészen a szovjet tagköztársasággá válásig. Azt azonban bizonnyal nem Bethlen „elnöksége" alatt képzelték el, mivel legtöbbjük szemében a volt magyar kormányfő az éppen letűnt Horthy-rendszert reprezentálta. Mindehhez pedig egy sajátos identitástranszformáció is társulni látszik. A korabeli erdélyi publicisztikát olvasva úgy tűnik, hogy nemzetiségi mivoltukban leginkább kommunistává válva vélték/remélték elnyerni az egyenjogúságot, úgy, hogy közben nem kényszerülnek „magyarságuk" feladására sem. Ebbe a „lux venit Oriente" internacionalizmusba aligha volt beilleszthető Bethlen. Historiográfiai szempontból pedig legfeljebb az könyvelhető el, hogy tovább gyarapodott közgondolkodásunkban - igaz, ezúttal Bethlen Istvánra vonatkozóan - az úgynevezett Teleki-legendák száma. *** 1945-46 fordulójára Erdélyben lezárulni látszott az autonómiatörekvések „lebegtetésének" időszaka. A Magyar Népi Szövetség tanácsának novemberi marosvásárhelyi ülését - Bukarest nyomására - azért hívták össze, hogy az erdélyi magyarság „közülete" deklarálja; jövőjét maga is az integer Románia keretén belül kívánja biztosítani. Ez elől a szervezet vezetői azzal az áthidaló formulával tértek ki, hogy a status quóról a nagyhatalmak békeszerzése hivatott dönteni, maguk viszont fenntartás nélkül támogatják Grozának a határok spiritualizálásával járó román-magyar vámuniós programját. Ennyi is elég volt ugyanakkor ahhoz, hogy a szociáldemokraták Erdély című orgánuma és a MNSZ Világossága között polémia induljon.36 A vámuniót - fentebb erről már több cikket idéztünk - a szociáldemokraták maguk is szorgalmazták, ugyanakkor ők még nem adták fel teljesen az autonóm Erdély alternatíváját sem. Ez idő tájt vetették papírra a már bemutatott erdélyi alkotmány142 Külpolitika
