Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély alkotmánykoncepciója világháború alatti Erdély-politikájáról egy közelmúltban publikált tanulmánya. Az ebben közölt egyik javaslat szerint - melyet Sztálin és Molotov számára készítettek - „egy önálló erdélyi állam... a viszály gyökere maradna a két szomszéd, Magyar- ország és Románia között, így nem lehetne meg valamelyik hozzá közeli szomszédos állam pártfogása nélkül, ez a jelen esetben a Szovjetunió lenne, melynek közös határa van vele. (...) Előnyei számunkra más változatokkal összehasonlítva: nem járulna hozzá sem Magyarország, sem Románia megerősítéséhez, az újonnan megalakult állam fölötti ellenőrzés megengedné számunkra a nyomás gyakorlását mind Magyarországra, mind pedig Romániára, és megakadályozná, hogy bármelyik beléphessen valamely, a szempontunkból ellenséges kombinációba. Egy ilyen ellenőrzés megerősítené befolyásunkat a balkáni államokra és részben a Bánáttal határos Jugoszláviára. (...) A döntő mindenesetre saját magunkra nézve az, hogy Erdélyt legalábbis átmenetileg meg kell ragadni, amíg a kilátások az együttműködésre Romániával vagy Magyarországgal tisztázódnak."6 Ezt azért tekinthetjük kiindulópontnak a kérdés vizsgálatához, mivel a vonatkozó történeti munkák eddigi magyarázatához képest némileg más megvilágításba helyezi azt az ismert tényt, hogy Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása és a szövetségesek oldalára való átállása után miért utasították ki Eszak-Erdély területéről a újjászerveződő román adminisztrációt. „Kies oázis" kontra közép-európai darázsfészek „A második világháború annyi viszontagsága után kies oázisként emlékezhetünk arra a néhány hónapra, amely 1944. november 14. és 1945. március 13-a között a sokat szenvedett Észak-Erdélynek osztályrészül jutott. Ez a néhány hónap a Sanatescu-kormány közigazgatásának a kiutasítása és a Groza-kormány közigazgatásának a bevonulása közé illeszkedik, és túlzás nélkül mondhatjuk róla: kitörölhetetlen emléket hagyott mindazoknak a lelkében, akik túl nacionalismuson és faji gyűlölködésen a népek megbékéléséért sóvárognak. Azok a férfiak, akik e néhány hónap alatt Eszak-Erdély sorsát intézték, pártelfogultságból és tapasztalatlanságból bizonyára sok hibát követtek el és ezek a hibák kétségkívül hozzájárultak ahhoz, hogy Erdély önkormányzatának ez az újabb kísérlete is csak kísérlet maradjon, és a dolgok rövidesen ismét visszatérjenek a régi szokványba."7 Szenczei László A magyar-román kérdés című munkája - melyben az idézett sorok olvashatók - 1946 nyarán azon kiadványok egyikeként jelent meg, melyek a magyar kormány békepropaganda-tevékenységét szolgálták.8 Ebből következően - még ha tudjuk is, hogy szépírói vénával bíró szerző vetette papírra e történetpolitikai tanulmányt -, elgondolkodtató, hogy azt a helyzetet jellemezte kies oázisként, amikor Eszak-Erdély a Vörös Hadsereg térségi kommandatúrájának közvetlen alárendelt1997. ősz 131