Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély alkotmánykoncepciója a béke-előkészítés időszakában Gyarmati György A közelmúltban két alapmunka is napvilágot látott a Magyarország második világháború utáni státusát rendező békeszerződés előzményeiről és annak megkötéséről. Az egyik Fülöp Mihály kandidátusi értekezése, mely a győztes nagyhatalmi koalíció béke-előkészítő testületének, a Külügyminiszterek Tanácsának anyagait részletekbe menően feltárva gazdagította és árnyalta erre vonatkozó korábbi ismereteinket.1 A másik Kertész István angol nyelven már tíz évvel ezelőtt megjelent műve, mely magyar nyelvű megjelenésekor már posztumusz kiadvánnyá lett.2 Kertész az 1930-as évektől a Külügyminisztérium munkatársa volt, a második világháború idején a Bethlen István és Kállay Miklós nevével fémjelezhető úgynevezett „Nyugat-orientációs" csoport szürke eminenciásaként vett részt a konspirativ kiugrási, illetve béke-előkészítő munkálatokban. 1945-től pedig a Külügyminisztérium béke-előkészítő osztályának vezetőjeként volt számottevő szerepe a magyar békecélok formálásában és képviseletében. 1947-ben, Nagy Ferenc miniszterelnök erőszakos lemondatása után ő is emigrált. A következő évtizedekben az Egyesült Államokban volt egyetemi tanár, s mint a nemzetközi politika elemzője szerzett tekintélyt és szakmai megbecsülést. Hivatkozott könyvét azt követően írta, hogy ahhoz saját emlékei mellett már az angol, francia, illetve amerikai levéltári forrásokat is behatóan tanulmányozhatta.3 Ez a két munka részletesen tárgyalja az Erdély sorsát eldöntő - azt végül is egészében Romániának juttató - nagyhatalmi, illetve regionális diplomáciai manővereket, így ezeket most nem érintem. A korabeli „vagy román, vagy (részben) magyar" alternatívák mellett ugyanakkor létezett egy harmadik változat is. Ez egy független erdélyi állam megteremtésében látta a megoldást, illetve ennek korrekciós változataként regionális integráció (föderáció) keretében kívánt Erdélynek autonómiát biztosítani. A második világháború alatti koncepciógyártások során e gondolatnak hazai képviselőin kívül4 külhoni pártfogói is akadtak. Az erről tudósító amerikai dokumentumok mellett5 az újabban megnyíló orosz levéltárak forrásai további - eddig ismeretlen - variánsok megismerését teszik lehetővé. Különösen figyelmet érdemlő Tofik Iszlamovnak a Szovjetunió 130 Külpolitika
