Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
G. Vass István a német megszállás és az általuk az országra erőszakolt Sztójay-kormány működése, különösen annak zsidóellenes intézkedései Magyarországot katasztrofális helyzetbe sodorták, s hogy ez a politika és ezek az intézkedések a magyar nép egészséges ösztönével nem egyeztethetők össze. Egyúttal felhívta Kopecky figyelmét, hogy a szomszédos országokkal való együttműködést hosszú időre befolyásolja majd, hogy a környező országok politikusai ebben a nehéz helyzetben segíteni akarnak-e a magyarságnak, vagy éppen ellenkezőleg: kihasználják szorult helyzetét. Hogy megbeszélésük a „jogfolytonosság" jegyében zajlott le, azaz, hogy Bakach-Bessenyey György továbbra is Magyarország illetékes képviselőjének tekintette magát, bizonyítja, hogy tovább gombolyították a megbeszélések korábban megkezdett - s március 19-ével megszakadni látszott - fonalát is. Ekkor ismertette Kopecky előtt (s később küldi el francia fordításban) az 1921-es brucki tárgyalásokról - a benesi diplomácia egyik, a szakirodalomból ismert korai manőveréről - készült utólagos magyar feljegyzést (7/A sz. irat) mint amely javaslat 1944-ben is tárgyalási alapot képezhetne. Október 5-én Radvánszky Antal - Kállay egyik bizalmasa, aki közvetlenül a német megszállás előtt utazott ki Svájcba - tárgyalt Kopeckyval egy Dunai Tanulmányi Bizottság létesítéséről, majd 1945 áprilisában ismét Bessenyey, részben a Svájcban internált magyar és csehszlovák állampolgárságú zsidók ügyéről, részben pedig Eckhardt Tibor emigrációs és politikai tevékenységének megítéléséről.36 A kapcsolatot tehát 1945 nyaráig kölcsönösen fenntartották. Az 1945. augusztus 14-i - ismereteink szerint egyben utolsó - megbeszélésükre (8. sz. írat) azután került sor, hogy február óta az újjászerveződő Csehszlovákiában egymást követték a magyarellenes intézkedések, augusztus 2-án pedig kihirdették a 33. számú köztársasági elnöki dekrétumot, amely a kollektív felelősség elve alapján csaknem minden magyart megfosztott állampolgárságától. Bakach-Bessenyey György - másokhoz hasonlóan - kénytelen volt leszámolni illúzióival mind a cseh demokráciát, mind a háború utáni demokratikus újjárendezést illetően. A tárgyalások fonala tehát itt megszakadt, de a két nemzet politikai emigrációjának 1950 utáni megszerveződését követően - egy olyan időszakban, amikor idehaza a kérdések nyílt tárgyalására már nem volt lehetőség - a polémia tovább folytatódott Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Ezekre a vitákra a Bessenyey-féle irathagyatékban ugyancsak számos adat található. Az események feltárásához Bakach-Bessenyey György irathagyatéka mellett mindenekelőtt a berni követségnek az Országos Levéltárban levő iratait használtam. Az egyes iratokat teljes terjedelemben közlöm, a ma érvényes helyesírás szabályai szerint javítva. A szövegekben alkalmazott korabeli rövidítéseket [ ]-be tett kiegészítésekkel oldottam fel. 112 Külpolitika
