Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
Vida István FELJEGYZÉS RÁKOSI MÁTYÁS MAGYAR MINISZTERELNÖK- HELYETTESSEL, A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT FŐTITKÁRÁVAL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSRŐL Délután öt órakor a nagykövetségre jött Rákosi, s mivel Bogomolov2 elvtárs nem tartózkodott az épületben, azt kérte, fogadja őt valaki a követség diplomatái közül. Rákosi elmondta, hogy az amerikai kormány meghívására Washingtonba tartó magyar kormányküldöttség tagjaként érkezett Párizsba. A küldöttség tagja rajta kívül még Nagy Ferenc miniszterelnök, Gyöngyösi [János] külügyminiszter és az igazságügy-miniszter3. A delegáció holnap reggel repül tovább az Egyesült Államokba. Még nem ismeretes, mondta Rákosi, ki fogadja a küldöttséget Amerikában, s kivel és miről folynak majd a tárgyalások Washingtonban. Ez konkrétan csak ott fog eldőlni. Ám lehetséges, hogy a megbeszélések során az amerikaiak érintik majd a magyar-román határ kijelölésével kapcsolatos kérdéseket. Mikor küldöttségünk ebben az évben Moszkvában járt, akkor ott értésünkre adták - mondta Rákosi -, hogy Eszak-Erdély egy részét meg fogja Magyarország kapni. Moszkvában azt közölték velünk, pontosította előbbi kijelentését Rákosi, hogy Erdély nagyobbik részét Romániának kell átadni. Mindebből a magyar delegáció azt a következtetést vonta le, hogy Eszak-Erdély valamekkora része Magyarország birtokában fog maradni.4 A sajtóból ismeretes - folytatta Rákosi -, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa párizsi konferenciáján állítólag eldőlt, hogy egész Erdélyt Románia kapja meg.5 Mi több, a külföldi sajtó azt írta, hogy Párizsban az amerikai küldöttség javaslatot tett Eszak-Erdély egy részének Magyarországhoz csatolására, ám - úgymond - a szovjet küldöttség ezt ellenezte, s ezzel a magyar igény teljesítését el is utasította. Erdély Romániának ítélése persze fájdalmasan fogja érinteni a magyar közvéleményt, fogalmazott Rákosi, s egy sor új nehézséget okoz majd a kormánynak. A továbbiakban Rákosi tájékoztatott arról, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa párizsi értekezlete után beszélt Puskin elvtárssal, a magyarországi szovjet követtel, aki - állítólag - közölte Rákosival, hogy a szovjet küldöttség támogatta az Erdély egy részét Magyarországnak juttató amerikai javaslatot, de az angol delegáció volt az, amely kategorikusan ellenezte elfogadását.6 Ezen információk birtokában Rákosi egy nyilatkozatában kijelentette, hogy a Szovjetunió támogatni fogja a jogos magyar követeléseket a külügyminiszteri értekezleten.7 Azonban a magyar kormányküldöttség Washingtonba indulása előtt Gyöngyösi külügyminiszter szóbeli jegyzéket kapott az amerikai nagykövettől8, aki arról tájékoztatta, hogy a négy külügyminiszter párizsi megbeszélésén az Egyesült Államok Eszak-Erdély egy részét Magyarországnak javasolta juttatni, de a szovjet delegáció szót emelt ellene, és ezért Magyarország semmit sem kapott.9 Rákosi arra kéri Bogomolov elvtársat, hogy hozza Molotov elvtárs tudomására az említett amerikai jegyzék tartalmát, valamint szeretné, ha átadnák Moszkvában, hogy - amennyiben az lehetséges tájékoztassák őt Washingtonban (Gromiko10 elvtárson, akit ismer, vagy Novikov11 elvtárson keresztül) arról a pozícióról, amelyet a szovjet küldöttség a 92 Külpolitika
