Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
Vida István di a magyar kormányt a revizionizmus vádjától. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Jugoszláviával kapcsolatban a hivatalos magyar körök „eltérnek" ettől az elvtől. Gyöngyösi János külügyminiszter többször kijelentette, és ezt még a jobboldali magyar sajtó is helyesli, a magyarok nem tartják lehetségesnek bárminemű területi követelés felvetését Jugoszláviával szemben. Ám a magyar politikusok annál határozottabban hozzák elő a trianoni határok felülvizsgálatának kérdését Csehszlovákia és Románia vonatkozásában. Ami Csehszlovákiát illeti, a magyar területi követelések maximuma az a terület lehet, amelyet az úgynevezett első bécsi döntés (1938 novembere) alapján kapott Magyarország. A kérdés ilyen megoldására a magyarok valójában nem is számítanak. Gyöngyösi egy alkalommal elmondta, hogy Magyarország teljesen elégedett lenne, ha a Csallóköz Csehszlovákiától Magyarországhoz kerülne. Ebben az esetben Magyarország engedményeket tehetne Csehszlovákiának a Duna jobb partján, Pozsony körzetében, illetve a Csehszlovákia által igényelt más helyeken adna át területeket - igaz, az utóbbi esetben jelentékteleneket. Amennyiben ilyen területi változások történnének, a magyar kérdés Csehszlovákiában elvesztené időszerűségét, jelentette ki Gyöngyösi. A Csallóközt elsősorban magyarok lakják, a Duna és a Kis-Duna között terül el, talaja különösen termékeny. A csehek számára mezőgazdasági szempontból fontos, ezért soha nem fognak területi engedményeket tenni Magyarország javára ezen a vidéken. Romániával kapcsolatban Magyarország maximális területi igényei az úgynevezett második bécsi döntés (1940 augusztusa) által előírt határok helyreállításában foglalhatóak össze. E döntés következtében Romániától Magyarországhoz került Eszak-Erdély. Ám Magyarországon senki sem áltatja magát azzal, hogy a békekonferencia ilyen határozatot hozna. Ezért a magyar kormány arra fog törekedni, hogy Romániától Magyarország megkapja Erdély magyarok lakta részét. Jelen esetben Erdélynek arról a kb. 100 km-es sávja átadásáról van szó, amely a jelenlegi magyar-román határral érintkezik. Az erre a területre vonatkozó igényét Magyarország azzal fogja indokolni, hogy a második bécsi döntést megelőző, a területi változtatásokkal kapcsolatos tárgyalások idején Románia beleegyezett abba, hogy átadja ezt a 100 km-es sávot Magyarországnak. Ám a magyarok akkor többet követeltek, s ezért nem fogadták el a román javaslatot. A tárgyalások zsákutcába jutottak, és a második bécsi döntéssel értek véget. Az említett 100 km-es övezetbe esik három nagy erdélyi város: Satu Maré (Szatmárnémeti), Oradea (Nagyvárad) és Arad. Egy beszélgetés során Gyöngyösi megjegyezte, hogy objektív magyar adatok szerint Erdély népességének egyharmada magyar és kétharmada román. Kijelentette, hogy amennyiben kb. ilyen arányban osztanák meg Erdélyt Magyarország és Románia között, ez a döntés teljes mértékben kielégítené Magyarországot. Ebben az esetben meg kellene állapodni az Erdély román részében maradó magyar lakosság román lakossággal történő cseréjéről és Erdély magyar részében fordítva - s ez örökre megoldaná a magyar-román határ kérdését. Ezek a magyar kormány békekonferenciára kidolgozott területi tervei. Tudomásunk van arról, hogy a nemzetgyűlés politikai bizottsága január 3-i ülésén megvitatta a külügyminisztérium béke-előkészítő osztályának a határok kérdésében adandó utasításokat.6 Ezen az ülésen Gyöngyösi kijelentette, hogy véleménye szerint a magyar kormánynak a béketárgyalásokon nem kellene a trianoni határok revíziójára vonatkozó konkrét javaslatokkal előállnia, hanem kérje a szövetségeseket, hogy vizsgálják meg a területi kérdéseket, Külpolitika
