Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése Szlovákia és Románia. A határon túli propagandában a magyarok az alábbi hamis állításokat hangoztatják: 1. Az igazságtalan trianoni békeszerződés bizonytalan, labilis helyzetet teremtett a Duna- medencében, és elszigetelte a magyar népet a szomszédaitól, amit kihasználtak az agresszív fasiszta országok. Ennek ellenére Magyarország nem kezdett azonnal együttműködni Németországgal, hanem ellenállást tanúsított. Csak Németország nyomására, valamint Horthy [Miklós] és kormánya áruló politikája következtében sikerült Magyarországot a németek oldalán belesodorni a háborúba. 2. A háború folyamán Magyarország lépéseket tett annak érdekében, hogy csapatait visszavonja a keleti frontról, különösen a Kállay-kormány idején, ám a németek minden alkalommal meghiúsították ezeket a kísérleteket. Mindazonáltal Kállay [Miklósnak] sikerült megállapodnia a németekkel, amelynek értelmében a magyaroknak nem kell aktívan részt venniük a harcokban a keleti fronton, a magyar csapatok csak őrszolgálatot láttak el. A németek azonban felrúgták ezt a megállapodást, és bevetették a magyar csapatokat. Magyarország ellenállt annak a német sürgetésnek is, hogy az ország gazdaságát Németország szolgálatába állítsa. 3. Magyarország kísérletet tett arra, hogy a semleges országok közvetítésével kilépjen a háborúból, s kereste a közvetlen kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal is. 4. Magyarország nem vett nagyobb mértékben részt a szövetségesek elleni háborúban, mint Csehszlovákia és Románia (nem véletlenül ezeket az országokat emlegetik: velük lesznek Magyarországnak a legfontosabb területi vitái). Magyarország csak akkor adta meg magát a németeknek, amikor Németország - harc nélkül megszerezve Csehszlovákiát és Romániát - sarokba szorította. Ám Magyarország ezek után sem vesztette el teljes mértékben az önállóságát. Fokozatosan adta meg magát: először külpolitikai téren vesztette el függetlenségét (Teleki Pál 1941-es öngyilkossága után), majd katonai téren, és végül az 1944. március 19-i német megszállást és a Sztójay-kormány hatalomra kerülését követően szűnt meg teljes mértékben az ország önállósága. Csehszlovákia ellenállás nélkül hódolt meg a németek előtt, és igen jelentős támogatást nyújtott Berlinnek a háborúban. Csehország fegyverrel látta el a német hadsereget, Szlovákia pedig ugyanolyan mértékben, mint a németek, harcolt a szövetségesek ellen. Csehszlovákiában semmiféle ellenállás sem volt a németekkel szemben. Románia egész hadseregét és gazdaságát mozgósította Németország kedvéért. Végül pedig sem Csehszlovákia, sem Románia nem küzdött a fasizmus ellen a háborút megelőző időszakban vagy a háború kezdetén, Magyarország viszont kiállított egy Ráko- si-brigádot4 a spanyol polgárháborúban, s később megszervezte a Petőfi-brigádokat Franciaországban és Jugoszláviában.5 Ezek az alapvető irányzatai annak a magyar propagandának, amely minden lehető módon hatást kíván gyakorolni a világ közvéleményére, és biztosítani szeretné magának annak támogatását az alapkérdésben, a békeszerződés területi kérdésében. E propagandában Magyarország igyekszik felhasználni a Vatikánt, az Egyesült Államokban élő magyarokat, franciaországi barátait stb. A béketárgyalásokra való felkészülés fentebb említett második részét, a területi kérdéseket és a szomszédos országokban lévő magyar kisebbség helyzetét illetően a béke-előkészítő osztály az etnikai határok elvét vette alapul, arra gondolván, hogy ez az elv megvé1997. ősz 87
