Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése Ezenkívül pedig Erdély bármilyen megosztása a bécsi döntés valamelyes igazolását jelentené, arról nem is szólva, hogy akkor szintén néprajzi szempontokra és az igazságosság helyreállítására hivatkoztak. 3. Mindezekkel együtt tekintetbe kell venni, hogy az első világháború után egyetlen legyőzött országgal sem bántak olyan szigorúan területi vonatkozásban, mint Magyarországgal. A trianoni szerződés következtében Magyarország elvesztette területének több mint 71%-át és lakosságának csaknem 66%-át, vasútvonalainak 60%-át, papír- és cellulózgyárainak 99%-át, vegyiparának 65%-át, textiliparának 73%-át, kohászatának 80%-át, erdőinek 85%-át, szén- és vasércbányáinak nagy részét. Nem szabad megfeledkezni erről a tényről, ha a Magyarország szomszédai részéről további (amúgy kevéssé indokolt) területi igények merülnek fel. 4. Jugoszlávia követeli Pécs városának és környékének átadását. Ez a környék sohasem tartozott a szerb vagy más szláv államhoz, és emberemlékezet óta Magyarország részét képezi. Lakosainak többsége magyar, ezt még a jugoszláv kormány memoranduma2 is elismeri. Ez a memorandum nem tartalmaz sem stratégiai, sem történeti, sem néprajzi indokolást. Mindezt csak a jugoszláv szénbányáknak és vasutaknak okozott károk megtérítéseként vetették fel (Pécs környéke fontos Magyarország széntermelése szempontjából: az ország legjelentősebb kőszénlelőhelye.) A jugoszlávok már az első világháború után is bejelentették igényüket Pécsre, de a párizsi békekonferencia - minden Magyarországgal szembeni szigora és Jugoszlávia iránti jóindulata ellenére - nem találta kielégíthetőnek e követelésüket. A jugoszláv bányáknak okozott károk kompenzálhatok oly módon, hogy Magyarország kötelezi magát arra, hogy meghatározott ideig meghatározott mennyiségű kőszenet szállít Jugoszláviának. Ezt irányozza elő a jóvátételi szállításokra vonatkozó javaslatunk is. 5. Ausztria részéről felmerülhet az igény Burgenland volt fővárosára, Sopronra (Ödenburg). A saint-germain-i és a trianoni szerződések Burgenland döntő részét - etnikai megfontolásból - Ausztriához csatolta. A végleges határt „a probléma helyszínen történő tanulmányozása" után kellett kijelölni. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a Népszövetség, a követi konferencia és egy kifejezetten e célból létrehozott bizottság is. Végül 1921-ben Ausztria és Magyarország megegyezett abban, hogy népszavazás döntse el Sopron és környéke sorsát. Ez Magyarországnak kedvezett. A népszavazás eredményének figyelembevételével a Népszövetség Tanácsa véglegesen kijelölte a mostani osztrák-magyar határt.3 Ám Ausztria sosem titkolta elégedetlenségét a tanács döntésével kapcsolatban. Az osztrák igény esetleges újbóli felvetésével kapcsolatos álláspontot az egyik, illetve a másik félhez fűződő viszonyunknak kell meghatároznia.4 6. Elképzelhető, hogy Csehszlovákia követelni fogja a Magyarországgal közös határának kiigazítását, de egyelőre pontos adataink erre vonatkozóan nincsenek. Található utalás ilyen követelésre a csehszlovák kormány által a külügyi népbiztosságnak átadott térképen, ám a csehszlovák területi igényeket indokló memorandum csak Lengyelországgal, Németországgal és Ausztriával közös határokat tárgyalja, a Magyarország felé esőt nem említi.5 1997. ősz 83
