Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Fülöp Mihály: Nagy-Britannia és Franciaország szerepe a magyar békeszerződés kidolgozásában 1945-1946-ban
Fiilöp Mihály minimálisra csökkentette. Az albizottság ugyanis Costello új-zélandi előadó és Hajdú csehszlovák küldött előterjesztése alapján a pozsonyi hídfő ügyében akkor fejezte be munkáját, amikor az angol és amerikai diplomáciai megbeszélések az érintett felekkel a transzferjavaslat módosításáról elkezdődtek. Az albizottság négy szavazattal ausztrál tartózkodás mellett indokoltnak tekintette a csehszlovák határváltoztatási igényt, azt három községre, Horvátjárfalu, Dunacsún, Oroszvár területére korlátozta, s ukrán javaslatra a rajkai zsilipet Magyarországnak hagyta. Csehszlovákia a pozsonyi hídfő szerényebb mértékű kiterjesztésének szeptember 28-i elfogadásával éppen az angol-amerikai alkupozíciót kívánta gyengíteni, és mindenáron el akarta kerülni, hogy a csereterületek kérdése a hídfő (s mint látni fogjuk a lakosságcsere) ügyével összefüggésben magától felvetődjön. James Marjoribanks ugyanaznap, 28-án felkereste a magyar békedelegációt, amelynek szakértőivel kidolgozta a területi rendezés feltételeit.37 Másnap délután Gyöngyösinek és Masaryknak írásban juttatta el az angol delegáció azonos szövegű nem hivatalos tervezetét a 200 000 magyar áttelepítésének megoldására. Csehszlovákia javára a Rozsnyótól és Kassától délre fekvő kb. 510 négyzetkilométernyi, 20 ezer lakosú, szlovák többségű terület, míg Magyarország javára a Garamtól keletre, a Fülek- Rimaszombat vonaltól délre fekvő terület, valamint a Bodrogköz kb. 1130 négyzetkilométernyi, 78 ezer lakosú, magyar többségű terület átadását javasolta.38 Az - eredetileg csehszlovák kezdeményezésre létrejövő - angol közvetítés s az átadott magyar javaslatok,39 valamint az amerikai tervezet összhangban állt Visinszkij szeptember 22- én kifejtett álláspontjával, és így a Szovjetunió egyetértésével háromhatalmi kompromisszumkeresést jelentett a transzfer részleges megvalósítására, Magyarország területi kompenzálására. A magyar albizottság 1946. október 2-i ülésén Csehszlovákia - látva az Egyesült Államok és Nagy-Britannia álláspontja következtében kialakult helyzetet - elfogadta Uj-Zéland delegátusának kompromisszumos javaslatát. Az albizottsági vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a csehszlovák indítvány eredeti formájában nem talál elegendő támogatásra, noha a kisebbségi kérdés végleges megoldása és a csehszlovákiai nemzeti egység kialakítása egyöntetű rokonszenvvel találkozott. Új módosító indítványt javasoltak, amely szerint „Magyarország kétoldalú tárgyalásokba fog bocsátkozni Csehszlovákiával abból a célból, hogy rendezze azoknak a Csehszlovákiában lakóhellyel bíró magyar etnikai eredetű lakosoknak ügyét, akik a lakosság- csere tárgyában 1946. évi február hó 27-én kelt egyezmény rendelkezései értelmében nem fognak Magyarországra áttelepíttetni. Abban az esetben, ha a jelen szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül megegyezés nem jön létre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszteni és a végleges megoldás elérése érdekében a tanács segítségét kérni." A magyar poli70 Külpolitika
