Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Fülöp Mihály: Nagy-Britannia és Franciaország szerepe a magyar békeszerződés kidolgozásában 1945-1946-ban
Késői bűnbánat" Trianonért kétoldalú megállapodás alapján jött létre, ebben az esetben viszont a budapesti kormány ellenzi azt. Ez olyan kérdés, amit egyoldalú aktussal megoldani nem lehet. Az egyetlen és a legjobb megoldás: az érdekelt államok közti közvetlen tárgyalás és a kétoldalú megegyezés.35 A csehszlovák indítvány a Külügyminiszterek Tanácsában a magyar békeszerződés-tervezetet megszövegező két nagyhatalomnak - az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának - a vétójába ütközött, és ezért eredeti formájában nem fogadták el. Az amerikaiak szeptember 9-i és az angolok 23-i állásfoglalása következtében kompromisszumos formulát kellett keresni a magyar és csehszlovák igények figyelembevételével. A nagyhatalmak külügyminiszter-helyetteseinek 1946. szeptember 22-i tizedik informális ülésén Gladwyn Jebb felvetette, hogy „megegyezhetnének a csehszlovák (transzfer) indítvány visszautasításában." Az angol külügyminiszter-helyettes szerint ha Visinszkij ezt ellenezné, akkor szavazhatnának róla, vagy átadhatnák az albizottságnak. Amennyiben az utóbbi megoldást választják, olyan kompromisszumot találhatnának, amely a határkiigazításokat a lakosságtranszferhez kötné. Visinszkij az al- bizottsági vitát részesítette előnyben. Couve de Murville a lakosságcserét csak biztosítékok megléte esetén tartotta lehetségesnek, és az albizottság feladatának ezen garanciák tanulmányozását tartotta. Ezzel a szovjet külügyminiszter-helyettes is egyetértett. Samuel Cohen amerikai delegátus ugyanazon albizottságra óhajtotta bízni a határkiigazítás és lakosságcsere megvizsgálását. Visinszkij a nagyhatalmak külügyminiszter-helyetteseinek megegyezését kívánta, ami alapján az albizottság dolgozhatna. „Személyes véleményeként" és provizórikus sugalmazásként olyan kompromisszumos megoldást terjesztett elő, amely „néhány községet Magyarországnak, néhányat pedig Csehszlovákiának juttatna. Ha ezt cldöntenék, Magyarországot megbékíthetnék egy olyan lakosság-kitelepítési egyezménnyel, amely előírná annak emberséges feltételek melletti lebonyolítását". Cohen amerikai oldalról a nehézséget abban látta, hogy „olyan megoldást kell biztosítani, amely sem Csehszlovákiára, sem Magyarországra nem kényszerítené rá a döntést". Az amerikai küldöttség ezért a két érdekelt megegyezését kívánta, az albizottságnak ezt kellene elérnie. Visinszkij javaslata alapján a külügyminiszter-helyettesek megállapodtak, hogy a magyar politikai és területi bizottság szeptember 23-i tizenötödik ülése előtt informális jellegű megbeszéléseken egyeztetik álláspontjukat a transzfer kérdésről. Jebb angol külügyminiszter-helyettes pedig fenntartotta a küldöttségek szavazási szabadságának jogát az ülésen a csehszlovák indítvány ügyében.36 (Kiemelések tőlem - A szerző.) A nagyhatalmak külügyminiszter-helyetteseinek tanácskozása után a Foreign Office magyar békeszerződés-tervezettel foglalkozó tisztviselői mindkét érdekelt delegációt megpróbálták a kétoldalú megegyezésre rábírni. Az angol közvetítési kísérlet esélyeit a magyar albizottság 1946. szeptember 28-án elfogadott jelentése a 1997. ősz 69
