Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon rendszer magyarországi összeomlása túl nagy presztízsveszteség lenne, láncreakciót indíthatna be a többi csatlósállamban, ezért erőszakkal meg kell dönteni Nagy Imre kormányát. Komoly külföldi reakciótól - Eisenhower szavai alapján - nem kellett tartani. Bresztben a lengyel, Bukarestben a román, csehszlovák és bolgár elvtársak, Brioni szigetén pedig Tito egyhangúan támogatták és sürgették Hruscsovnál a katonai föllépést. A szovjet döntésben tehát a legkisebb szerepe sem volt annak, hogy november 1-jén Nagy Imre bejelentette Magyarország semlegességét, majd a szovjet csapatok beözönlése elleni kétségbeesett tiltakozásul november 3-án a Varsói Szerződésből való azonnali kilépésünket. Mégsem indokolt a Nyugat, a demokráciák elítélése 1956 kapcsán, csak le kell vonni a történtekből a politikai tanulságokat. Mint láttuk, szerettek volna segíteni, csak nem mertek, saját biztonságuk és rövid távú érdekeik fontosabbak voltak, mint a kockázatot is vállaló távlatos politika. Nem próbálták meg visszaszorítani a szovjet rendszert, mert túlbecsülték a Szovjetunió erejét, és lebecsülték Közép- és Kelet- Európa geostratégiai fontosságát. 1990 óta is kísértenek ezek a hibák. Antall József egyik utolsó nyilvános szereplésekor, az Európai Demokrata Unió budapesti tanácskozásán 1993. szeptember 2-án arra figyelmeztette Európa konzervatív vezetőit, hogy „a történelemben vannak pillanatok, amelyek nem térnek vissza... Határozott, kemény döntéseket kell időnként hozni, és nincs késlekedésre való idő". Ilyen pillanat volt 1956, de ilyen a mostani átmenet időszaka is. Most azonban jó esélyünk van arra, hogy Magyarország évszázados fenyegetettsége, magára hagyatottsága, sodródása és idegen érdekek szolgálatába állítása megszűnjék, hogy az elmúlt 175 év kül- és belpolitikai tanulságait levonjuk. Csak legyen meg a nemzetben az a képesség, hogy valódi érdekeit fölismeri, és nem hallgat azokra, akik ostobaságból vagy rosszindulatból félrevezetik. 1997. tavasz 29
