Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Csaba László: A kibővülés dinamikája
A kibővülés dinamikája Csaba László A z Európai Unió miniszteri tanácsának 1995. decemberi madridi határozata egyértelművé tette: az unió ki fog bővülni keleti irányban. A jelentke- * zőkkel a tagfelvételi tárgyalásokat Máltával és Ciprussal egy időben, azaz a torinói kormányközi értekezlet lezárását követő hat hónap múltán valószínűleg meg fogják kezdeni. Az 1996. júniusi firenzei miniszteri tanácsülés úgy döntött, hogy a kormányközi konferencia az év végéig kialakítja határozattervezetét, s ezzel lehetővé válik lezárása 1997 második negydévében. Ez azt jelenti, hogy a bővítési tárgyalások már 1998-ban elindulhatnak, s az első új tagok 2002 körül már az unión belül lehetnek. A 2003-as tagság föltételezésével élve azt mondhatjuk, hogy a legfürgébb „keleti" partnerek ugyanúgy tizenkét évet várnak a teljes jogú tagságra, mint Anglia, Dánia és Írország, melyek EU-csatlakozását általában hosszadalmasnak ez ellentmondásosnak tartják. A keleti irányú bővüléssel az EU negyedik alkalommal szélesíti tagjainak körét. Mint minden egyes megelőző esetben, a bővítési döntés természeténél fogva elsősorban itt is nagypolitikai megfontolások alapján született meg. Bár a gazdaságiak sem mellékesek. A biztonságpolitikai és a tágan értelmezett stratégiai megfontolások elsődlegességét már csak azért is érdemes fölidézni, mert a kilencvenes évek kibővítési vitái jórészt a pénzügyi és a kereskedelmi kérdésekre szűkültek, azaz egy sokdimenziós kérdéskört a legtöbb vitázó hajlamos volt üzemgazdasági szinten költség-haszon elemzésre egyszerűsíteni. Ez ellentétes mindazzal, ami az EU történetéről, természetéről, s különösen a maastrichti szerződést követő új minőségéről tudható. De még ha el is fogadjuk a mikroökonómiai megközelítést, az esetek többségében fölöttébb nehéz a költségek és a haszon meghatározása, számszerűsítéséről már nem is beszélve. Ez annál inkább így van akkor, ha az integráció legfőbb hajtó- és vonzerejét jelentő dinamikus megfontolásokat egyszerűen mellőzik. Például a mennyiségi korlátozások fölszámolása, az ezeket kiváltó prohibitív vámszint csökkentése a mezőgazdaságban, vagy az eljárási protekcionizmus mellőzése az ipari behozatalnál bizonyára sérti egyes térségek és egyes termelők és foglalkoztatottak érdekeit. Ugyanez a folyamat azonban statikusan szemlélve is jelentős fogyasztói többlet, alacsonyabb árszint és az utóbbiból adódó kedvező hatások forrása, 30 Külpolitika
