Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - DOKUMENTUM - Sz. Bíró Zoltán: Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei
Dokumentum-, jelentősen eltér a balkáni országok közötti kölcsönös elszigetelődéstől. Ezek az országok a jugoszláv válságot követően most próbálkoznak először az együttműködés helyreállításával. II. 2. Az EU és a NATO viszonya sem ugyanolyan a két csoporthoz, bár mindkét szub- régió (az ideiglenesen kizárt Kis-Jugoszlávia kivételével) deklarált célja, hogy csatlakozzon a nyugati gazdasági, politikai és katonai struktúrákhoz. A NATO a fontossági sorrend felállításánál a blokk stratégiai érdekeit és geopolitikai szempontokat vett figyelembe, így az elsőség Lengyelországé - a régió legnagyobb országáé és a „visegrádi csoport" többi egymással határos országáé, melyek fejlett ipari és katonai potenciállal rendelkeznek. Az EU a jelentkezők átlag európai szinttel összehasonlított gazdasági fejlettségéből, az országok piacgazdaságra való áttérésének állásából és az adott ország piacaiban való érdekeltségének mértékéből indul ki. Az EU egyes országok iránti figyelmének szintje pontosan megegyezik az adott országnak az EU régióbeli kereskedelmi forgalmában elfoglalt helyével, így 1995-ben az EU (12 ország) Kelet-Közép-Európába irányuló exportjából Lengyelország 27,4%-kal, Csehország 20,5%-kal, Magyarország 13,7%-kal, Szlovénia 8,9%-kal, Románia 7,2%-kal, Horvátország 6,2%-kal, Szlovákia 5,5%-kal, Bulgária 3,8%-kal részesedett. Hasonló az országok sorrendje a régióból az EU-ba irányuló import mértékét tekintve is: Lengyelország 26,6%, Csehország 18,8%, Magyarország 15,6%, Szlovénia 9,1%, Románia 7,8%, Szlovákia 6,3%, Horvátország 4,2%, Bulgária 4,2%. Nem véletlen, hogy az EU keleti terjeszkedésének legaktívabb támogatója, Németország adja az EU régióba irányuló exportjának 50,2%-át, importjának pedig 54,2%-át. Halványan megmutatkozik a régiót hagyományosan megosztó civilizációs határ, egyfelől a katolicizmus és a német kulturális befolyás által meghatározott Közép-Európa, másfelől a pravoszláv vallás és részben az iszlám uralta, így az ennek megfelelő történelmi és kulturális orientációt választó Balkán között. Mindazonáltal az EU-nak a térséghez való viszonyát meglehetős pragmatizmus jellemzi: a fejlettebb Közép-Európa előnyt élvez a kontinens társadalmi és gazdasági fejlettségben, valamint a piaci transzformációban kevésbé eredményes délkeleti részeivel szemben. II. 3. Oroszország is válaszút előtt áll. Közép-Európa a Balkánnál nagyobb gazdasági potenciállal és perspektívával rendelkezik. Az EU és Oroszország közti kereskedelem tranzitútvonalaként is a délkeleti részeknél jelentősebb tényező. Ha Oroszország időben bejut az EU tagságra legesélyesebb országok piacaira, ezzel erősödnek az orosz pozíciók az európai gazdasági térben. A konkurencia azonban itt nagyobb, a behatolás rései többségükben már foglaltak. Nem kedvezőek (Szlovákia kivételével) az Oroszországgal kialakítható kapcsolatok politikai előfeltételei. A Balkánt az EU gazdaságilag még nem szerezte meg, itt a piac kevésbé igényes, a politikai légkör Oroszország számára Bulgáriában és Kis-Jugoszláviában kedvezőbb. Ugyanakkor a kontinens legszegényebb és szűk piaccal rendelkező része felé irányuló expanzió, a Szovjetunió szétesését követő közlekedési nehézségeket is figyelembe véve, önmagában nem sok haszonnal kecsegtet. Nem véletlen, hogy 1995-ben Oroszország FAK-on kívüli külkereskedelmi forgalmából Lengyelország 3,4%-kal, Magyar- ország 2,7%-kal, Csehország 2,4%-kal, Szlovákia 2,1%-kal, míg Bulgária csak 1,4%-kal, Románia 0,9%-kal, Macedónia 0,4%-kal, Horvátország 0,2%-kal részesedett. Ugyanakkor a Kaszpi-tengeri kőolajszállítás, mely összefügg Moszkva létfontosságú közel-külföldi érde120 Külpolitika
