Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - DOKUMENTUM - Sz. Bíró Zoltán: Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei
Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei keivel, valamint a gázexport jövőbeli tervei más dimenziót kölcsönöznek a balkáni térségnek Oroszország külgazdasági és külpolitikai kapcsolataiban. II. 4. Érzékelhetők bizonyos árnyalatnyi különbségek a két szubrégió országainak külpolitikai orientációjában is. Közép-Európában a külpolitika következetesen NATO-centrikus elkötelezettsége minden politikai változás, bal- és jobboldali kormányváltás ellenére is stabilan tartja magát. A külpolitika jobb és baloldali megközelítése közt Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban csak egy különbség van. A jobboldal inkább elfogadja azt a hagyományos előítéletet, hogy országuk nemzeti érdekeinek jobban megfelel egy gyenge Oroszország és egy dezintegrált posztszovjet térség, és hogy az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok a gazdasági biztonság kontextusában szemlélendők. A baloldaliak pragmatikusabbak - készek összeegyeztetni a NATO-elkötelezettségű politikát az Oroszországgal való aktív gazdasági kapcsolatok támogatásával. Ez a fajta pragmatizmus leginkább a moszkvai aggodalmak figyelembevételéért szót emelő Szlovákiát jellemzi. Bulgáriában és Kis-Jugoszláviában a bal- és a jobboldal külpolitikai orientációja élesebben különbözik egymástól, míg a szélsőjobb és a szélsőbal képviselői egyaránt a tradicionális ruszofil irányzat hívei. A baloldal számára az Oroszországgal való kapcsolatok szervesebbek a NATO-orientációnál, míg a jobboldal a NATO- és az EU-kapcsolatokat helyezi az első helyre. A baloldalt politikai származása tartja vissza az európai orientáció iránti mérsékelt elkötelezettség jeleként is feltüntethető gyakorlati lépésektől. Hatást gyakorol az a fajta remény is, hogy esetleg a második hullámmal lehetőség lesz a NATO-hoz és az EU- hoz való csatlakozásra, és ez erősíti a jelentkezők körében az „atlanti fegyelmet". Délkelet- Európában a politikai fejlődés „baloldali fázisa" a végéhez közeledik. Ezért hosszú távon a régióbeli baloldali erők külpolitikai vonzalmaival nem számolhatunk, mint az orosz diplomácia jelentős támaszával. II. 5. A nyugati orientáció és bizonyos oroszellenes hangulat történelmileg leginkább Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban és Romániában, vagyis azokban az országokban a legerősebb, melyek kapcsolata a cári Oroszországgal vagy a Szovjetunióval súlyos örökségekkel terhelt. Szlovákiában 1968 - amikor is létrejött a föderáció, és Szlovákia Csehországgal azonos státust nyert - egészen más emlékű, mint Csehországban, ahol ez a dátum a szovjet intervenciót és a „Prágai tavasz" leverését jelenti. Bulgária, Szerbia és Montenegró Oroszországnak köszönhetik függetlenségüket, közös civilizációs hagyományokkal rendelkeznek - így természetes, hogy nincsenek az Oroszországgal való kapcsolattartásban olyan történelmi és kulturális gátak mint Közép-Európában. Ugyanakkor NATO-hoz és az EU-hoz való viszony társadalmi megítélése jóval összetettebb, mint a politikai elit körében. A társadalmi hangulat dinamikáját azonban nem az öröklött rokonszenv határozza meg, sokkal inkább az idealizált kezdeti várakozás és a valóság közti szakadék. Az „Eurobarométer" évenként megismételt felmérése szerint, az EU-hoz való pozitív viszony a 90-es évek elején volt a csúcson (79% Albániában, 51% Bulgáriában és Magyarországon, 49% Csehországban és Lengyelországban, 52% Romániában, 43% Szlovákiában), míg 1995 végére ez az érték (Románia, Albánia és Lengyelország kivételével) Bulgáriában 27%-ra, Csehországban 26%-ra, Magyarországon 30%-ra, Szlovákiában 31%-ra mérséklődött. S bár az elutasító válaszok aránya elhanyagolható, ám a közömbös válaszok aránya kissé még meg is haladta a támogató válaszokét. A pontosító kérdésekre adott válaszokból kitű1997. nyár 121
