Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Franciaország és Németország a maastrichti politikában
Könyvekről Szén és Acél Közösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Euratomot létrehozó kormányközi konferenciák eredményeire, illetve az 1966-os „luxembourgi kompromisszumot" követő integrációfejlődésre a kormányközi modell alapján is adható tudományos magyarázat, a szerződések módosításáról folytatott tárgyalásokra és a nemzeti parlamenti megerősítésekre azonban a funkcionalizmus, a neofunk- cionalizmus, a kormányközi institucionalizmus, a liberális kormányköziség, a re- zsimelmélet, a federalizmus, a neofederalizmus, valamint a kooperatív federalizmus megközelítésmódjai nem adnak adekvát válaszokat. Ebből következően a maastrichti folyamat elemzéséhez és értelmezéséhez olyan eredeti, a tiszta kormányközi modelltől konceptuálisán különböző módszerre volt szükség, amely a teljes problémakört kezelhetővé teszi, ugyanis a maastrichti folyamat előtárgyalásokból, a két kormányközi konferencián folytatott tárgyalásokból, illetve az azokat követő nemzeti parlamenti megerősítésekből tevődött össze. Ezt a komplex folyamatot a szerző szerint indokolt a politikatudomány többféle módszerének integrálásával tanulmányozni, ezért: kétszintű elemzéssel vizsgálta a tagállamok belpolitikai tényezői és a közösségi politika közötti kölcsönhatásokat; a politikus-adminisztrátor szereplőtípus megkülönböztetésével feltárta a politikusoknak és az államigazgatási tisztviselőknek a maastrichti folyamatban betöltött funkcióit; Jean Monnet módszere alapján elemezte a tagállami és a közösségi szintű integratív és disztributív tárgyalások jellegzetességeit. E három megközelítésmód szintézisével eredeti tudományos eredményeket ért el az európai integráció működésének tanulmányozásában. Az EMU-ról és a politikai unióról folytatott két kormányközi konferencia eredményei elszakíthatatlanul összekapcsolódtak a tagállamok és a közösségi intézmények politikai vezetőinek, minisztereinek, köztisztviselőinek, pénzügyi szakembereinek tevékenységével, akik közül sokan a tagállamokban lefolytatott, az EUSZ érvénybelépéséhez szükséges nemzeti parlamenti megerősítő eljárásokban is résztvettek, a szerző az ő szerepüket is vizsgálta. A maastrichti folyamat összefüggésrendszerében a szerző feltárta a politikus-adminisztrátorok funkcióit, akik az európai (közösségi) és a tagállami (belpolitikai) szint közötti interakciók részesei voltak, ugyanis ők kapcsolták össze a munkacsoportok, a személyes képviselők, a miniszterek, a politikai vezetők között Párizsban, illetve Bonnban zajló belpolitikai alkudozásokat és a Brüsszelben folytatott tárgyalásokat. Az előtdrgyalásoktól a maastrichti Európai Tanács-iilésig A maastrichti folyamatok előtárgyalási fázisa azt az időtartamot ölelte fel, amely során a tárgyaló delegációk a közös problémák konfliktusos, egyoldalú megoldásától a kooperatív, multilaterális megoldások irányába mozdultak el. Az előtárgyalások szereplői mind politikai, mind politikai-adminisztratív szinten aktív szerepet játszot96 Külpolitika
