Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Jeszenszky Géza közötti súlyos ellentétek kezdőpontja lett, mert a béke nem a méltányos és tartós rendezés, hanem a büntetés és a győztesek hatalmi érdekei jegyében született meg. Vissza az integráció gyökereihez. A háború megpróbáltatásainak hatására Magyarországon és szerte Közép-Európában is teret nyert a jövendő háborúk kiküszöbölésére hivatott nemzetközi szervezet gondolata, és nagy reményeket tápláltak a Wilson amerikai elnök elgondolásai nyomán létrejött Nemzetek Szövetségével kapcsolatban. A nemzetközi együttműködés jogi, gazdasági, közlekedési és munkaügyi kereteit megteremtő, valamint az agresszióval szembeni közös védelmet kimondó egyezségokmányt joggal tekinthetjük az euroatlanti integráció s ezen belül a NATO előfutárának is. A világháborút követő jó tíz esztendő során a nemzetközi bíráskodás eszméjét, majd a háború törvényen kívül helyezését kimondó Briand-Kellog-paktumot, csakúgy, mint az európai egység eszméjét a közép-európaiak döntő többsége rokon- szenvvel fogadta és támogatta. Abban a tekintetben azonban jelentős különbség volt az egyes közép-európai országok között, hogy a békét és a stabilitást hogyan lehet a legjobban megőrizni. Voltak, akik mereven ragaszkodtak a békekötéskor megszerzett előnyök megőrzéséhez, mások viszont a győztesek és a legyőzöttek közötti megbékélés útján, a békeszerződések súlyosabb igazságtalanságainak valamiféle orvoslásával remélték ezt elérni. Bármekkora csalódást is érzett 1920 után az új határok által szétszabdalt magyarság a győztes nyugati hatalmakkal szemben, az útkereső magyar külpolitika ismét csak Nyugat felé nézett. 1920-ban majdnem sikerült megegyezni Franciaországgal, hogy vállaljon szervező, vezető szerepet az új Közép-Európában, s politikájában nagyban támaszkodjék a stratégiailag központi fekvésű Magyarországra. A kormányzóvá választott Horthy admirális szíve szerint a tengeri nagyhatalmakra építette volna Magyarország külpolitikáját. A realista Bethlen István tudta, hogy erre nincs fogadókészség, de a Nemzetek Szövetségénél elsősorban brit támogatással érte el a gazdasági stabilizációt lehetővé tevő kölcsön megszavazását. Az olasz orientációval csupán az elszigeteltségből, a kisantant tizenhatszoros katonai túlerővel fojtogató gyűrűjéből próbált kitörni, hogy utat találjon az Olaszországgal akkor szorosan együttműködő Franciaországhoz és Nagy-Britanniához. Az Osztrák- Magyar Monarchiában felnőtt nemzedék talán kissé lenézte a hirtelen fölkapaszkodott és kíméletlenül magyarellenes politikát folytató szomszédainkat, de a józan politikusok mégis keresték velük a megegyezést. Ha a nyugati kormányok befolyásukkal ezt hathatósan támogatták volna, ha már akkor is létezik egy integrált Európa, akkor e törekvés eredményesebb lehetett volna. 24 Külpolitika
