Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Franciaország és az „európai pillér' mindkét ország ki van téve, a hadseregek „egymásba kapcsolódását" a szétválaszt- hatatlan biztonsági érdekek szolgálatában, az európai intézmények és a NATO keretében. Rögzíti a két fél tárgyalási elkötelezettségét az atomelrettentés szerepéről „egy európai védelmi politika keretében", sürgeti továbbá a hadiipari együttműködés elmélyítését a két ország között. A „koncepció" értelmezői nyomban észrevételezték a paritás hangsúlyait: Franciaország nem fog hasznot húzni a második világháborús győztes hatalom státusából - gazdasági hátrányának stratégiai fölénytényezőkkel való ellensúlyozására, támogatja Németország állandó tagként való bekerülését az ENSZ Biztonsági Tanácsába, és Bonn tárgyalópartner lesz nukleáris kérdésekben. Másfelől megjelentek az összehasonlítgatások: Mitterrand, lám, mindvégig megőrizte Franciaország döntési önállóságát a NATO-val szemben, és a hozzá való óvatos közeledést is csak olyan mértékben fogadta el, amilyen mértékben az Egyesült Államok kézzelfoghatóan enyhítette ellenségességét egy európai védelemmel kapcsolatban. Lionel Jospin, a Francia Szocialista Párt első titkára a nürnbergi okmány kapcsán egyenesen „Európa NATO-sításáról" beszélt, Hangsúlyozva: először az európai identitást kell kiépíteni, azután felvetni azt a kérdést, milyen legyen ennek az identitásnak a viszonya a NATO-keretekben megvalósuló védelemhez. Az állásfoglalásban valóban ez állt: „A szövetségesek biztonságának végső biztosítékát a szövetség, főképp az Egyesült Államok nukleáris erői nyújtják. Francia- ország és Nagy-Britannia független nukleáris erői, amelyek saját elrettentési feladatkört látnak el, hozzájárulnak a globális elrettentéshez és biztonsághoz." Függelékekben foglalt állást a két ország egy hadászati űrfelderítési kapacitás megteremtése mellett, hogy „független értesüléseket" szerezhessenek a válsághelyzetekről, magyarán, hogy legalább részben függetlenítsék magukat az amerikai felderítő műholdaktól. Azután, hogy Chirac elnök 1996 februárjában drasztikus csökkentéseket előirányzó katonai reformtervet jelentett be, különös jelentőségűvé vált a francia-német fegyverkezési, hadiipari és fegyverkiviteli politika elveinek összehangolása. A fegyverkezési-hadiipari együttműködést az NSZK Franciaország vonatkozásában kezdettől fogva „bizalomerősítő", a barátságot jelképező magatartásnak tekintette. Helmut Kohl kancellár kevéssel 1982-es hivatalba lépése után arra utasította a nyugatnémet védelmi minisztériumot, hogy működjék együtt Franciaországgal „ahol csak lehetséges". Jacques Chirac 1996. eleji bejelentése után megkezdődött a francia-német tervek megnyirbálása, illetve felmondása, ami Németország számára sokmilliárdos veszteséget, több ezer új munkanélkülit jelentett. Helikopterek és rakéták, repülőgépek és műholdak kerültek „feketelistára"; német részről készek lettek volna a nagyrészt állami francia hadiipar visszafejlesztését elfogadni, de azt már nem bocsátották meg, hogy Párizs az érvényes szerződések ellenére sorozatosan elmulasztotta az előze1997. nyár 89
