Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor bejelentette, hogy 1969-től megszűnik Franciaország részvétele a NATO integrált katonai szervezetében. Franciaország 1965. december 19-én másodszor is De Gaulle tábornokot választotta köztársasági elnökévé, aki újévi rádió- és televízióbeszédében megállapíthatta, hogy Franciaország a béke és nyugalom viszonyai között lép át az 1966-os esztendőbe, nem vesz részt semmiféle konfliktusban. Párizs atlanti elkötelezettségére célozva kijelentette: „Mindent megteszünk azért, hogy ne kerüljünk bele véletlenül se semmilyen háborúba, amely nem a mi háborúnk." Újbóli megválasztása után De Gaulle első ízben 1966. február 21-én találkozott a sajtó képviselőivel. Csaknem ezer francia és külföldi újságíró előtt kijelentette: „Semmi sem tarthat maradéktalanul érvényben egy szerződést, ha a szerződés tárgya már módosult, és semmi sem tarthat meg változatlanul egy szövetséget, amikor már megváltoztak azok a feltételek, amelyek a szövetség megkötésekor fennállottak... A keleti országok belső és külső viszonyainak alakulása következtében ugyanis tény, hogy a Nyugatot jelenleg nem fenyegeti olyan veszély, mint fenyegetett akkor, amikor Amerika a NATO leple alatt kiterjesztette pártfogását Európára." „Másfelől viszont - folytatta az elnök -, miközben legalábbis bizonyos mértékben eloszlik egy olyan világháború perspektívája, amely Európa miatt robban ki, más konfliktusok jelentkeznek, amelyekkel kapcsolatban Amerika a világ más részeiben kötelezi el magát, mint például tegnapelőtt Koreában, tegnap Kubában, ma pedig Vietnamban. Ezek a konfliktusok az annyit emlegetett eszkaláció révén olyan mértékben kiterjedhetnek, hogy elvezethetnek egy általános világégéshez, ebben az esetben pedig Európa, amelynek stratégiáját a NATO, Amerika stratégiája határozza meg, automatikusan belekeveredne, belesodródna a harcba, akarata ellenére is... Franciaország rendelkezni akar önmagával, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy higgyen saját szerepében, és hogy hasznos lehessen másoknak. Franciaországnak ez az akarata összeegyeztethetetlen a védelemnek olyan megszervezésével, amelyben Franciaország alárendelt szerepet játszik." De Gaulle 1966. március 7-én levelet intézett Johnson amerikai elnökhöz, és emlékiratban fordult az összes NATO-ország kormányfőihez. Ebben közölte, hogy a francia kormány, jóllehet 1969. április 4-e - az észak-atlanti szerződés lejáratának eredeti határideje - után is fenntartja szövetségi tagságát, ki fogja vonni a NATO fennhatósága alól az NSZK-ban állomásozó szárazföldi és légierejét. Egyben visszavonul azokból a közös parancsnokságokból, amelyek alá az említett haderők tartoznak (a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsőbb Parancsnokságából és a Közép- Európai Szövetséges Fegyveres Erők Főparancsnokságából). E két parancsnokság nem maradhat Franciaország területén. Párizs közölte azt is, hogy a Franciaországban levő amerikai objektumokat vagy francia ellenőrzés alá kell helyezni, vagy el kell távolítani az ország területéről. 78 Külpolitika
