Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Franciaország és az „európai pillér vek is, hiszen az integráció előrehaladtával feltétlenül szükséges a közös biztonsági és védelmi politika fejlesztése. Az európai dimenzió - mutatott rá a Le Monde cikkírója - nemcsak a hagyományos erőket érinti, hanem a hadiipart is, „amely versenyezni képes az amerikai óriásokkal", valamint a nukleáris erőket. Franciaország megvitatásra javasolta partnereinek az „összehangolt elrettentést", és megerősítette, hogy a „kollektív dimenziónak" a francia doktrína alkotótényezőjének kell lennie.10 Amikor Jacques Chirac 1996 februárjában bejelentette a francia nukleáris fegyvertár csökkentését és a katonai rendeltetésű hasadóanyaggyártás beszüntetését, éppen az utolsó, sikeres polinéziai robbantássorozat eredményeire hivatkozott. Az Albion- fennsíkon telepített rakétaerő felszámolása mellett - Helmut Kohl kancellárral folytatott megbeszéléseire utalva - kilátásba helyezte az 1991 óta porosodó Hadés rakéták megsemmisítését. Ezek a 400 kilométer hatótávolságú, 80 kilotonnás atomrob- banó-töltettel szerelhető rakéták a 90-es évek elején a Plutonokat váltották fel. Mitterrand az eredetileg tervezett 120 darab helyett mintegy 30 Hadés, tehát egy ezred „őrségben" tartásához járult hozzá, de úgy, hogy a rakétákat és robbanótölteteiket elkülönítve tartották. Azzal a közlésével, hogy Pierreelatte leáll a plutónium és a dúsított urán előállításával, Párizs ismét borsot tört angolszász szövetségesei orra alá: egyoldalúan lemondott arról, amiről ők a tárgyalóasztal mellett kívántak alkudozni Oroszországgal. Euro-egocentrikus vonulat De Gaulle tábornok Johnson amerikai elnökhöz intézett 1966. március 7-én keltezett levelével, majd a NATO-tagállamok kormányfőihez küldött francia jegyzékekkel indult az a folyamat, amellyel Franciaország kivonta magát a tömb integrált katonai szervezetéből, és - hangoztatott véleménye szerint - megszüntette az Egyesült Államoktól való függését. Az előzményekhez tartozik, hogy René Pleven francia kormányfő már másfél évvel a NATO megalakulása után, 1950. október 24-én beszórta az első „európai homokot" a tömb gépezetébe: felvázolta egy német kontingenseket is magában foglaló európai egyesített hadsereg tervét, amelyről kevéssel ezután Párizsban konferencia kezdődött. Franciaország, Olaszország, az NSZK és a három Benelux-ország 1952. május 27-én Párizsban szerződést írt alá az Európai Védelmi Közösség létrehozásáról, amit azonban 1954 augusztusában éppen a francia nemzetgyűlésben lezajlott szavazás hiúsított meg. Eisenhower tábornok 1958 őszén elutasította De Gaulle-nak azt a követelését, hogy a NATO-nak hármas (amerikai-angol-francia) vezetése legyen. A francia tábornok-elnök 1965. szeptember 9-i sajtóértekezletén 1997. nyár 77
