Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Jeszenszky Géza nek és az oroszok vezette szláv nemzetek egyesülésének". A németek, kivált II. Vilmos császár hibájából megromló angol-német viszony ugyan 1907-re elvezetett az angol-francia-orosz hármas antant kialakulásához, s Nyugat-Európában a szlávok, köztük a magyarországi kisebbségek iránti rokonszenv fölerősödéséhez, de sem Magyarországot, sem az egész Monarchiát az angolok és a franciák nem felrobbantani akarták, hanem azt várták tőle, hogy fékezze Németország agresszív magatartását. Brit részről nemcsak azokat a meglehetősen naiv magyar próbálkozásokat utasították el, amelyekkel az 1906-ban kormányra került „nemzeti koalíció" egy külön magyar-angol szövetséget próbált létrehozni, hanem azokat a rangos brit ajánlattevőket is, akik Ausztria-Magyarországnak a német szövetségtől való eltántorításá- ra dolgoztak ki terveket. Grey brit külügyminiszter egy 1908-ban - VII. Eduárd király Ferenc Józsefnek tett állítólagos csábító ajánlatával egy időben - készült belső feljegyzésben leszögezte, hogy Ausztria-Magyarországnak a német szövetségről történő leválasztása „teljesen fölborítaná az európai hatalmi egyensúlyt," s egy ilyen kísérletre Németország azzal válaszolhatna, hogy „mindent kockára vetve Európát a történelem legszörnyűbb háborújába taszítaná bele. (...) Jelenleg méltányos egyensúlyi helyzet áll fönn, és nekünk nem szabad Németország és Ausztria szétválasztására törekednünk. De Ausztria azért ne legyen túl szervilis Németországgal szemben". Arról magam írtam egy teljes könyvet, hogyan rendült meg majd enyészett el Magyarország angliai, sőt egész nyugati presztízse az első világháborút megelőző tíz év során, hogy ebben néhány brit és francia közíró aktivitása mellett jelentős szerepet játszott a világpolitika, de meg kell állapítani, hogy ezért a Nemeskiirty által ugyancsak erős szavakkal bírált magyar belpolitikát, kivált a külpolitikai kérdésekben tájékozatlan és dilettáns magyar közvéleményt is súlyos felelősség terheli. 1914 előtt azonban nem volt semmiféle összeesküvés Magyarország földarabolására, s ebben hinni éppoly felelőtlen dilettantizmus, mint mai helyzetünk nehézségei mögött keresni a magyarság ellen tudatosan szerveződő nemzetközi, nyugati erőket. 1914, a háború kitörése előtt még a magyarokkal erősen rokonszenvezőbői 1907- re velünk szemben élesen elfogulttá váló Scotus Viator sem a Monarchia felosztásának, hanem föderatív átalakításának a híve volt. Az kétségtelen, hogy a két szemben álló hatalmi csoportra oszlott Európában a külpolitikai kényszerpályán haladó magyarok a német oldalon álltak, szemben a brit-francia-orosz/szláv blokkal, de kutatásaim alapján a magam részéről nem tudom elfogadni azt a felfogást, hogy a világháború elkerülhetetlen volt, s még kevésbé azt, hogy a magyarok és a történelmi ország kisebbségeinek számunkra tragikus eredménnyel, a trianoni békediktátummal végződő konfliktusa a nyugati nagyhatalmak előre kitervelt ördögi tervének volt a megvalósulása. Elsősorban a szövetségi rendszerek logikája, a geopolitikai helyzet volt az oka, hogy Magyarország - politikai elitjének tudatos angolbarátsága és szellemi elitjének 22 Külpolitika
