Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Jeszenszky Géza gyében történő hódításokkal szemben támaszkodni tudott - ha nem is azonnal és nem is mindig - a nyugat-európai államok segítségére, s a protestáns hatalmak sem voltak közömbösek keletebbre élő hittestvéreik sorsa iránt. Magyarországon a török kiűzésére - mint ismeretes - egy komoly nemzetközi keresztény haderő felszabadító hadműveletei nyomán került sor. A következő századokban a közép-európai népek körében is elterjedt a felvilágosodás, az angol, az amerikai és a francia forradalom eszmerendszere, és ez egyaránt erősítette a Nyugat iránt érzett bizalmat és az egymás iránti szolidaritást. Nyugat-Európa gazdasági és politikai viszonyai ösztönzést jelentettek, és például szolgáltak egész Közép-Európa számára. „A ti szabadságotokért és a miénkért!" - ez nemcsak a napóleoni háborúkban részt vevő lengyel légiók zászlóira írt szép, bár ábrándnak bizonyult jelszó volt, de ebben a szellemben küzdött együtt a magyar honvédekkel 1848-49-ben sok ezer külföldi önkéntes, ezt az elvet vallva állt át az 1859-es itáliai háborúban igen sok magyar katona az olasz egységért harcolók oldalára, vett részt több száz magyar önkéntes (Lincoln magyar hősei) az amerikai polgárháborúban, de ezt a szolidaritást érezték a magyarok is szomszédaik részéről 1956-ban, ezt tanúsította a közép-európai „csöndes többség" az 1968-as prágai tavasz és az 1980-as lengyel Szolidaritás idején. Régóta létezik azonban Magyarországon egy olyan felfogás, sőt újabban erősödik, amely szerint a nyugati támogatásban bízni balekség volt, mert a Nyugat számára Közép- és Kelet-Európa mindig csak mint olcsó nyersanyagforrás és időnként a politikai ellenfelek hátában támasztható hasznos diverzió jött számításba, de a kritikus pillanatokban a nyugati politika mindig elárulta, cserbenhagyta Közép- és Ke- let-Európát. Kétségtelenül lehetséges a történelemnek, kivált az utolsó százötven évnek egy ilyen olvasata is. Magyarországon levert szabadságharcaink és az igazságtalan békék nyomán támadtak ilyen gondolatok - de csak kevés szerencsétlen jutott el ahhoz a téveszméhez, hogy akkor sértettségből fordítsunk hátat a hibáival együtt is jobbik világnak, higgyük el, hogy „ex Oriente lux", hogy a vörös - vagy esetleg a barna - szocializmus alkalmasabb a nemzeti célok megvalósítására, mint a szabadságra és a szabad versenyre épülő társadalmi és gazdasági berendezkedés. Történelmünknek van azonban egy másik, remény teljesebb olvasata is. A reformkor művelt, nemzetközileg tájékozott, jövőbe tekintő gondolkodói és politikusai: Széchenyi, Kossuth, Bölöni Farkas Sándor, a centralisták Nyugat-Európa, ezen belül is elsősorban Anglia, valamint az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedését és technikai vívmányait találták alkalmasnak arra, hogy Magyarországon megálljon a XVI. század óta tartó hanyatlás és a tragédiák sorozata, hogy visszatérjünk Európa virágzó államai közé. E magyar törekvéseket a nyugati közvélemény, majd pedig a felvilágosodott eszmék alapján álló kormányok is rokonszenvvel fogadták. Az 1848-ban törvényes úton megszerzett hatalom birtokában megteremtett korszerű alkotmányos berendezkedés védelmében a magyaroknak a hitszegő reakcióval szemben vívott küzdelmét egész Európa nagy együttérzéssel és lelkesedéssel követ20 Külpolitika
