Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Dunay Pál renciája fogad el. A dokumentum meghatározza a kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi politikai és jogi kötelezettségek végrehajtásának konkrét feltételeit a KEK térsége sajátosságainak megfelelően.73 Annak ellenére, hogy 1993-ban Magyar- ország volt a KEK soros elnöke, s mindvégig betöltötte a munkacsoport elnöki tisztjét is, ez sem bizonyult elegendőnek. Több részt vevő állam kifejezte fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy a dokumentum kodifikálja a kisebbségek kollektív jogait. Szlovákia világosan kifejezésre juttatta ebbéli ellenvéleményét.74 Később Prága is osztotta Pozsony álláspontját,75 míg Varsó nézete ugyan ambivalens maradt, de ugyancsak nem támogatta Magyarország törekvését.76 A KEK-országok külügyminisztereinek ülése után a szlovák miniszterelnök-helyettes kifejezte reményét, hogy miután Olaszország átveszi a KEK elnökségét, a napirendet végre a gazdasági kérdések fogják uralni, nem pedig azok a politikai témák, amelyeket az elnökségét befejező Magyarország erőltetett.77 Végül a KEK kisebbségi dokumentumát 1994. november 19-én fogadták el a külügyminiszterek torinói találkozóján, de mindössze öt részt vevő állam írta alá.78 A magyar külügyminiszter az ülésen tartott beszédében arra hívott fel, hogy a tagországok tegyék lehetővé más államok, nevezetesen a KEK társult országainak csatlakozását.79 Szlovénia később aláírta a dokumentumot,80 ennek ellenére elfogadottsága korlátozott maradt. Az egész mégis a magyar diplomácia sikere volt, egyebek mellett azért, mert az 1994-ben hatalomra került és a kisebbségi jogokat elődjénél kevésbé vehemensen szorgalmazó, szocialista-liberális koalíció tető alá tudta hozni a dokumentumot. Ily módon az akkor még új koalíció demonstrálta, hogy képes sikert aratni egy olyan területen, amely a konzervatív koalíció de facto prioritása volt. Néhány következtetés Az a három fő regionális együttműködés, amelyben Magyarország a kelet-nyugati konfliktus befejeződése óta részt vett, a hidegháborút követően Európa nemzetközi kapcsolatainak szilárd alkotórészévé vált. A regionális kapcsolatokat elemző irodalomban két álláspont ismert. Vannak, akik túlértékelik jelentőségüket, s azt várják, hogy az ilyen együttműködés pótolhatja azt, hogy Kelet- és Közép-Európa egyelőre nem juthatott tagsághoz a fontosabb nyugati intézményekben, amelyekbe a térség országai be kívántak kapcsolódni. Ez a megközelítés a rendszerváltást követő első éveket jellemezte, és illúziónak bizonyult. A másik értékelés az előbbi ellentéteként azt állítja, hogy a regionális együttműködésnek nincs jelentősége, a térség minden államának arra kell törekednie, hogy saját útján haladva próbálja meg előmozdítani integrációját az euroatlanti integráció szervezeteibe. Ez a nézet elsősorban Csehszlovákia felbomlását követően volt jellemző, és legvilágosabban a prágai kormány vallotta. 36 Külpolitika
