Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? turális programok valósulnak meg, akkor azok az államok, amelyek nem számolhatnak a belátható jövőben azzal, hogy bekapcsolódhatnak nyugati intézményekbe, kevésbé érzik magukat kirekesztve a következő évtizedek európai politikájának meghatározó folyamataiból, mint a szubregionális együttműködési keretek nélkül. A KEK lehet az egyik olyan fórum, ahol Európa három fő térsége együttműködhet. A délszláv háború mindenesetre irreálissá tette Gianni de Michelis volt olasz külügyminiszter jóslatát, hogy a szervezet fő célja az lesz, hogy az EK-ba történő gazdasági és szociális integráció eszköze legyen. Szerinte ez öt-tíz éven belül lett volna elérhető. A KEK-nek mint eszköznek az alkalmassága ebben a tekintetben ugyancsak megkérdőjeleződött.68 A KEK híres volt arról, hogy a hangsúlyt nem a nagy- politikai kérdésekre, hanem gyakorlatias módon a főbb gazdasági, ezen belül az infrastrukturális beruházásokra helyezte. Ebben a tekintetben a gondot az okozza, hogy Ausztria és Olaszország kivételével valamennyi részt vevő ország tőkehiányban szenved, és rászorul a külföldről érkező fejlett technikára és technológiára. A két említett ország gazdasági kapacitása pedig nyilvánvalóan nem elégséges arra, hogy egy egész térség fejlődésének motorja legyen, még akkor sem, ha ma már máshonnan jelentős mennyiségben áramlik be tőke néhány kelet-közép-európai országba is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Olaszországnak van egy másik, földközi-tengeri dimenziója is, így itt sem mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy a kapcsolatokat a legintenzívebben a közép-európai térséggel fejlesszék. Jugoszlávia drámai összeomlása, a cseh-szlovák „bársonyos válás", a határon túli magyarsággal kapcsolatos problémák megszaporodása valamint a kilencvenes évek első felének nyugat-európai gazdasági hanyatlása azt eredményezte, hogy a KEK gazdasági feladatai csökkentek.69 Ennek - és nem csupán a magyar nyomásnak - volt tulajdonítható az, hogy a Hexagonále majd a KEK egyik legaktívabb munka- csoportja a kisebbségekkel foglalkozó volt. Egyebek mellett közös javaslatot terjesztett az EBEE kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértői találkozója elé. A csoport eredeti mandátumát a kormányfők 1992-ben tartott bécsi értekezlete kiterjesztette. Elnökségét Magyarország töltötte be, amely különösen érdekelt volt a témában. A csoport időről időre megvitatta a kisebbségek helyzetét egyik vagy másik részt vevő országban, mint például Horvátországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában. A külügyminiszterek 1993. márciusi budapesti találkozójukon készen álltak arra, hogy támogassák „egy KEK kisebbségi konferencia összehívásának gondolatát, miként azt Magyarország javasolta".70 Magyarország álláspontja tükröződött az ülésről kiadott nyilatkozatban.71 Később azonban a dokumentumtervezetre olasz-magyar kezdeményezésként hivatkoztak.72 A munkacsoport 1993. áprilisi ülésén megállapodott arról, hogy kidolgozza egy a kisebbségekre vonatkozó jogilag kötelező dokumentum tervezetét, amit majd magas politikai szinten a KEK kisebbségi konfe1997. nyár 35
