Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? az együttműködésben résztvevő egyik állam lakosságának túlnyomó többsége, azonnal el kellett volna vetni. Ezt a konzervatív magyar kormánykoalíció néhány vezető politikusa nem értette. A külügyi bizottság alelnöke, Csóti György (MDF) a parlament 1991. októberi külpolitikai vitanapján kijelentette: „A kérdés megoldása a régiók Európájának felépítése. Olyan régióké, amelyek átnyúlhatnak a mai országhatárokon, vagy adott esetben a mai országhatárokon belül keletkezhetnek."23 Mindazonáltal nem Románia volt az egyetlen ország, amely kétségeit hangoztatta a háromoldalú együttműködéssel kapcsolatban. Egy moszkvai napilap például az ukrán védelmi miniszter budapesti látogatása kapcsán gyanakvását fejezte ki, vajon a látogatás nem azt célozta-e, hogy Ukrajna közelebb kerüljön a visegrádi hármakhoz, és intenzív kapcsolatot alakítson ki velük.24 Ennek és számos más körülménynek a fényében nem volt meglepő, hogy Ukrajna csatlakozási szándékát a hármak elutasították. A visegrádi államok és az Európai Unió között ezzel párhuzamosan folyt a kapcsolatépítés. Itt egyelőre az elért eredmények üdvözlése és a kapcsolatok intenzitásának növelését és elmélyítését sürgető nyilatkozatok tétele zajlott. A krakkói csúcs- találkozón a hármak vezetői ösztönözték a társulási megállapodások megkötését.25 Az 1991. december 16-i aláírást követő prágai találkozójukon pedig szorgalmazták „ezen társulási szerződések mielőbbi ratifikálását".26 Megerősítették, hogy országaik „végső célja az Európai Unióhoz való csatlakozás".27 A prágai találkozón a hármak törekvése új elemekkel gazdagodott: 1. Azzal a kifejezett kívánsággal, hogy előkészítsék teljes jogú tagságukat az Európai Unióban.28 Ezt azonban anélkül nyilvánították ki, hogy megjelölték volna azt a dátumot, amikorra a tagságot el kívánják érni. Ez realitásérzéküket bizonyította. 2. Kifejezték szándékukat, hogy „egyeztetett lépéseket tesznek az EK-val folytatandó politikai párbeszéd létrehozására, és kifejezik érdekeltségüket az Európai Unió jövőbeli kül- és biztonságpolitikájával való együttműködésben".29 3. A regionális együttműködésben a hangsúly általában a hármak és az unió, különösen pedig a hármak és a Benelux-államok közötti kooperációra helyeződött át. Ennek fő eleme a visegrádi országok törekvése volt a Benelux-országok tapasztalatainak átvételére. Az általánosságokon túlmenően hasznosítani kívánták „a Benelux tapasztalatokat egy szabadkereskedelmi övezet... kialakításában".30 Van, aki feltételezi, hogy a hármak prágai találkozójukon megállapodtak abban, hogy „közösen nyújtják be jelentkezésüket az EK-tagságra".31 Úgy tűnik, hogy nem ez volt a helyzet, vagy legalábbis nincs erre vonatkozó írásbeli bizonyíték. Annak ellenére, hogy a három ország együttműködése főként biztonsági kérdésekre és a külvilág előtti közös megjelenésükre összpontosult, javítani kívántak gazdasági kapcsolataikon is. Egy meglehetősen pontatlan utalás már az első visegrádi csúcstalálkozójukról kiadott nyilatkozatban megjelent. A tőke és a munkaerő szabad 1997. nyár 19
