Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? dő régió gazdaságilag fejlettebb, mint a térség maga. Következésképpen a „visszatérés Európába" ezeknek az országoknak a meggyőződése szerint remélhetőleg lökést ad gazdasági fejlődésüknek.11 Ráadásul ez a folyamat már rohamléptekkel zajlik.12 3. A Nyugatot számos intézmény kapcsolja össze, és jelentős mértékű stabilitást mutatott a második világháború óta eltelt több mint fél évszázadban. 4. A Nyugatot olyan biztonsági háló fűzi egybe, ami magában foglalja a világ jelenlegi legerősebb hatalmát, az Egyesült Államokat. Ennek a négy tényezőnek egyaránt szerepe van abban, hogy a kelet-közép-európai államok a Nyugat felé törekednek. Hasonlóképpen vélekednek nyugati elemzők is, akik szerint ez a folyamat magába foglalja az újbóli bekapcsolódást „Európa kulturális, normatív és vallási fővonalába, a csatlakozást az európai intézményekhez, mint amilyen az Európa Tanács és az Európai Unió, az integrálódást az európai gazdaságba és a transzatlanti valamint a nyugat-európai biztonsági közösségbe".13 A kelet-közép-európai forradalmakat követő néhány hónapban a térség országainak legfontosabb törekvésévé az vált, hogy gondoskodjanak biztonságukról.14 Amikor a Nyugat felé törekedtek, valamennyien erre a kérdésre helyezték a hangsúlyt. Ideológiai alapját ennek az a feltevés képezte, miszerint: 1. A térségben biztonsági vákuum alakult ki. 2. Nem lehet más biztonsági intézményre hagyatkozni, mint a nyugati szervezetekre, mindenekelőtt a NATO-ra.15 Az első hónapokban, a visegrádi csúcstalálkozó idején ez a törekvés még bizonyos mértékig ködösen fogalmazódott meg. Néhány hónappal később, a krakkói csúcstalálkozón a hármak az együttműködés kiszélesítése mellett érveltek „annak érdekében, hogy megteremtsék a közvetlen bekapcsolódás feltételeit... a NATO tevékenységébe".16 A visegrádi csoport és a NATO közötti kommunikáció meglehetősen egyszerű mintát követett. Krakkóban a Baker-Genscher-kezdeményezést üdvözölték, a kapcsolatok továbbfejlesztését szorgalmazták, és kifejezték készségüket arra, hogy „amilyen gyorsan csak lehet, konkrét tárgyalásokat kezdjenek e programok gyakorlati megvalósításáról".17 Következő csúcstalálkozójukon - Prágában, 1992 májusában - üdvözölték „az Észak-atlanti Együttműködési Tanács kereteiben kialakult konzultációkat és együttműködést", és hangsúlyozták, hogy „a hármak és a NATO közötti kapcsolatokat minőségileg új szintre kell emelni. Kinyilvánították, hogy hosszú távú céljuk továbbra is a teljes jogú NATO-tagság".18 Elismerték az eredményeket, és nyomást gyakoroltak nyugati partnereikre annak érdekében, hogy további lépéseket tegyenek ezeknek az országoknak az integrálására, végül tagságot biztosítva számukra. Ez a taktika sikeresnek tűnt, mivel több tagállam fejezte ki készségét, hogy idővel a térség néhány államát felvegye, bár még hosszú évekbe telt előbb a csatlakozási meghívás napjának konkretizálása, majd a jelöltek megnevezése. A visegrádi csoport létezésének korai szakaszában a biztonsági együttműködés volt a legintenzívebb. Ez több korábban említett tényezőnek volt tulajdonítható az 1997. nyár 17
