Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Dunay Pál lálkozót tartottak. Közösen fordultak a nyugati intézményekhez, mindenekelőtt a NATO-hoz, kifejezve annak szükségességét, hogy hasonló események bekövetkeztekor megfelő védelmet kapjanak. Mindazonáltal figyelemre méltó, mennyire csekély megértéssel viszonyult Csehszlovákia és Magyarország a harmadik partner, Lengyelország aggodalmaihoz. Az előbbi kettő ugyanis kedvező helyzetben volt, mivel Prágából és Budapestről már befejeződött a szovjet csapatok kivonása a puccs idejére, míg Varsó még kénytelen volt „otthont adni" a szovjet erőknek. Talán túlságosan is messzire mutató következtetés volna azt kijelenteni, hogy a Szovjetunió belső instabilitása meghatározó volt abban, hogy a három ország közeledjen a Nyugathoz, de bizonyára volt benne némi szerepe. Úgy vélem, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett események többféle hatást gyakoroltak „visszatérésükre a Nyugathoz". 1. Az eltávolodás/megszabadulás Moszkvától közös programot jelentett. Ez teremtette meg az alapot arra, hogy összehangolják lépéseiket és a Szovjetuniótól való távolodás sebességét. 2. A Szovjetunió belső bizonytalansága mint a hármak közös aggodalma, fokozta a csoport összetartó erejét. 3. Egyben ez jelentette a legfontosabb okot arra, hogy biztonsági tekintetben közeledjenek a Nyugathoz. Bizonyára vannak olyanok, akik azzal érvelnek, hogy a polgárháború kitörése és folytatódása a volt Jugoszláviában vagy általánosabb értelemben a helyi háborúk lehetősége Európában fontos oka volt annak, hogy a hármak nyugati biztonsági garanciára törekedjenek. Anélkül, hogy ezt a megállapítást cáfolni kívánnám, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a visegrádi csoportnak az a két állama, amely az összetűzésektől távolabb feküdt (Lengyelország és Csehszlovákia) meglehetősen csekély érdeklődést mutatott az események iránt, amelyek közvetlen hatást gyakoroltak Magyarország biztonságérzetére. A Szovjetunió volt a legfontosabb külső negatív meghatározója a visegrádi együttműködésnek. Ezeknek az államoknak az elszántsága, hogy olyan közel kerüljenek a Nyugathoz, amennyire csak lehetséges, s amilyen gyorsan csak lehet, volt a kooperáció pozitív meghatározója. Érdemes megvizsgálni, miért akart a három ország „csatlakozni Európához" vagy „visszatérni Európába". Gyakran lehet találkozni olyan megfogalmazásokkal, amelyek a kérdést egyik vagy másik nyugateurópai integrációhoz (a NATO-hoz vagy az EU-hoz) való csatlakozással azonosítják. Az efféle leegyszerűsítések helyett érdemes azonban megfontolni a kérdés összetettségét mutató következő tényezőket: 1. A kelet-közép-európai országok mindig az európai civilizációhoz tartozónak érezték magukat, tekintet nélkül arra, milyen rövid életű volt a demokrácia az adott országokban. Jó részük ugyanis nem rendelkezik más háttérrel, mint azzal, ami az európai civilizációhoz és a nyugati kereszténységhez köti őket. Ezen túlmenően a demokrácia az a modell, amit ezekben az államokban a lakosság többsége követendőnek tartott, beleértve az újonnan hatalomra került elitet is. 2. A kelet-közép-európai országoktól nyugatra elhelyezke16 Külpolitika
