Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? A három kelet-közép-európai ország álláspontjának összehangolása döntő módon hozzájárult a Varsói Szerződés - jórészt konfliktusoktól mentes - megszüntetéséhez. A hármak együttműködésére továbbra is meghatározó befolyást gyakorolt álláspontjuk egyeztetése a Szovjetunió politikájával kapcsolatban. Moszkva még 1991- ben kísérletet tett arra, hogy korlátozza egykori szövetségeseinek szuverenitását. Azokon a tárgyalásokon, amelyek célja kétoldalú szerződések megkötése volt a kapcsolatok alapjairól a Szovjetunió és egykori szövetségesei között, azt javasolta, hogy azokba foglaljanak bele egy rendelkezést, mely szerint egyik fél sem csatlakozik a másik ellen irányuló katonai-politikai szövetséghez. Ebbe csak Románia egyezett bele, és aláírta a szuverenitását korlátozó egyezményt a Szovjetunióval 1991. április 5-én, azonban ez sem lépett hatályba, mivel egyik fél sem ratifikálta, s a Szovjetunió 1991 végén megszűnt. A három kelet-közép-európai állam és Bulgária elutasította a szovjet kezdeményezést, számos ellenérvet fejtve ki. Szuverenitásuk korlátozását elvi alapon utasították el. Kijelentették, hogy egy ilyen rendelkezés akadályozná csatlakozásukat az Európai Közösséghez, amely akkoriban - legalábbis papíron - éppen közös kül- és biztonságpolikát próbált meg kialakítani. Végül, de nem utolsósorban kételyeiket hangoztatták azzal kapcsolatban, ki határozhatja meg, melyik szövetség irányul a másik ellen. Ha a szerződésben részes másik fél, akkor ez önkényes értelmezést tett volna lehetővé. Két eshetőséget a kelet-közép-európai országok nem említettek, sőt kifejezetten kerülték, hogy szó essen róla. 1. Bármelyik kisebb kelet-közép-európai állam esetleges NATO-tagságát. Ezt az „idők szava" magyarázza. Az említett tárgyalások ugyanis 1991 tavaszán folytak, amikor a térség egyetlen országa sem kívánta kinyilvánítani szándékát a NATO-csatlakozásra, hanem inkább csak ködös nyilatkozatokat tettek arról, hogy be kívánnak kapcsolódni „Európába". 2. Arról sem esett szó, hogy egy ilyen megállapodás csak a szerződést kötő kisebb partner szuverenitását korlátozná, tekintettel arra, hogy a Szovjetunió tagságát bárminemű katonai szövetségben fegyveres erőinek nagysága teljességgel szükségtelenné teszi. A Szovjetunió néhány hónappal később, az 1991. augusztusi moszkvai puccskísérletet követően felülvizsgálta álláspontját. Arra lehetne gyanakodni, hogy a felgyorsult események késztették Moszkvát világpolitikai pozíciójának alapvető újragondolására és ennek keretében az úgynevezett Kvicin- szkij-klauzula feladására. (A záradékot Kvicinszkij akkori szovjet külügyminiszterhelyettesről nevezték el, akinek az a feladat jutott, hogy belefoglalását javasolja a Szovjetunió egykori szövetségeseinek.) Ez azonban csak az érem egyik oldala. Kétségtelen ugyanis, hogy a négy ország közös, kitartóan képviselt álláspontja is hozzájárult Moszkva véleményének megváltozásához. A Szovjetunióban zajló események tovább erősítették a kelet-közép-európai országok közeledését. Ez világosan érezhető volt az 1991. augusztusi moszkvai puccs idején. A visegrádi országok külügyminiszter-helyettesi szinten haladéktalanul ta1997. nyár 15
