Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Dunai/ Pál díthat el a Szovjetunióban. Antall József ment a legtávolabb, amikor azt indítványozta, hogy végezzék el a Varsói Szerződés teljes felülvizsgálatát.7 A visegrádi csoport két másik jövőbeni tagja kevésbé radikális álláspontra helyezkedett. Jaruzelski lengyel elnök például, tekintettel országa német egyesüléssel kapcsolatos aggodalmaira, a VSZ fenntartása mellett foglalt állást. A visegrádi csoport sorsát befolyásoló események között az együttműködésnek lendületet adott az, hogy 1991. január 13-án szovjet belügyi egységek sújtottak le Litvánia függetlenséget követelő erőire. Egy héttel később a csehszlovák, a lengyel és a magyar külügyminiszter nyilatkozata már a „Varsói Szerződés lehető legkorábbi feloszlatását"8 szorgalmazta, tükrözve véleményük radikalizálódását éppúgy, mint készségüket a korábbi magyar állásponthoz történő csatlakozásra. Ugyancsak hangsúlyozták azt, hogy a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének a szervezet felülvizsgálatával foglalkozó ülését legkésőbb február végéig meg kell tartani. Ebben a helyzetben a felülvizsgálat semmilyen más célt nem szolgálhatott, mint a szervezet feloszlatása időpontjának és feltételeinek meghatározását. A szovjet vezetés ekkor ébredt rá arra, hogy nem lenne bölcs döntés továbbra is figyelmen kívül hagyni a három állam követelését, mert ebben az esetben azok a Varsói Szerződésből történő egyoldalú kilépés mellett dönthetnek. Ennek megelőzésére Gorbacsov szovjet elnök még a februári találkozó előtt levelet küldött a tagállamok vezetőinek.9 Ügy tűnt, Moszkva el akarta kerülni azt, hogy a három ország állam-, illetve kormányfője hasonlóan erőteljes szavakat használjon a februári találkozón, mint külügyminisztereik a januári nyilatkozatban a szervezet feloszlatását illetően. A hármak első csoportalapító rendezvényén, Visegrádon - ahol 1335-ben a három ország uralkodója találkozott -, sem a Varsói Szerződés feloszlatásáról, sem a részt vevő államok kívánságáról a csatlakozásra a NATO-hoz vagy más pontosan meghatározott nyugati biztonsági struktúrához nem esett szó. Utóbbit egy meglehetősen ködös megfogalmazás helyettesítette arról, hogy a hármak célja az „Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás".10 Úgy tűnik a három ország vezetői mindaddig meglehetősen óvatosan fogalmaztak, amíg a Varsói Szerződés hivatalosan nem szűnt meg. Az ezt követően elfogadott nyilatkozatok - mint a későbbiekből kitűnik - már sokkal egyértelműbbek. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületének 1991. február 25-i ülésén megállapodtak abban, hogy a katonai szerveket 1991. április 1-re felszámolják. Ezután már nem sok maradt a Varsói Szerződésből: teljes megszüntetése 1991. július 1-jén puszta formalitás volt. Másokkal ellentétben, akik az óvatosság végét a jugoszláviai háború kitörésével és/vagy az 1991. augusztusi moszkvai puccsal hozzák összefüggésbe, én ennek a „hivatalos kiszabadulásnak", beleértve a szovjet csapatok kivonását Magyarországról és Csehszlovákiából, tulajdonítok meghatározó fontosságot. 14 Külpolitika
